Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

fedélzetén, és az első állomáson sok asszony szállt be óriási batyukkal, Pestre mentek a piacra eladni. [. . .] Még sok mindenről beszéltünk, mire megérkeztünk Budapestre, már melegen sütött a nap, reggel a hajón nagyon hideg volt. Ott elbúcsúz­tunk, s biciklimre ültem. Még bementem nagyapámhoz is elbúcsúzni és Gyöngyihez, de siettem, mert nekem még messze kellett menni, több mint 200 kilométerre. Nekiindultam az útnak a magyar alföld felé. Hátramaradtak a falvak és a parasztszekerek az országúton, és amerre elláttam, körülöttem volt a nagy síkság." Misi Endre Bélánénál 8 6 lakott, Zsóca néninél, aki mint saját fiát látta el, és csak a lakásért fogadott el pénzt, azt a három és fél pengőt, amit Misi kere­sett. Endre Béláné leveléből: "[. . .] Mihályka fia az én szerény házamban van. Este kilenc órára érkezett hozzám, biciklin egy kicsit fáradtan, de mosolygós arccal és jókedvvel - Móricz Zsigmond levelével - aki az én drága jó uram­nak kedves ösmerőse volt! Mihályka nekem olyan volt, az első perc­től fogva, mintha régen ösmertem volna! Meg is barátkoztunk, én fél­tem és őrzöm mintha az én gyerekem volna. (Néha egy kicsit szigorú is vagyok.) De nem kell túlságosan, úgy látom, mert Mihályka egy na­gyon okosan — egyenesen gondolkozó - csodálatos meglátású gyerek­ember. . ." Misi hamar beleélte magát az új munkába, és nagyon szerette Vértes igaz­gatót, aki a maga részéről mindenben támogatta és felismerte tehetségét. Budapest, 1936. október 6. Mi csütörtökön beköltöztünk, ide írj. Kedves Idám, három napig voltam Misinél. Egyre jobban szeretem ezt a gyereket, és szeretnék neki segítségére lenni, hogy elérje, amire teremtette az isten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom