Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

pályának búcsút kell mondani. Az én nyelvtudásommal és különösen kiejtésemmel nincs mit keresnem a színpadon és környékén. Maradt az irodalom. — S mint előző kötetünkből kiderült: Mácza nem eredménytelenül kamatoztatta tudását a Közoktatási Népbiztosságon mint a Glavlit, a Kiadói Főigazgatóság német referense. Megjelent az avantgárdé-mozgalmak tevékenységét összegező tanulmánya, A mai Európa művészete (1926), lassan befejezte az irodalom és munkásosztály Nyugaton című összefoglalóját, - amikor ismét fordulóhoz ér élete. Meghívják a Kommunista Akadémia munkatársának; s közvetlen főnöke, V.M. Friese már a legelső napokban mefogalmazza az akadémia vezetőségének elvárását, amit Mácza így foglal össze egy másik önéletrajzi visszaemlékezésében: „Friese, indokolva azzal, hogy az irodalomtörténeti osztály elég erős párttagokban és marxistákban, a művészettörténeti fronton meg — rajta és Lunacsarszkijon kívül. . . — nincsenek se párttagok, se marxisták, azt ajánlotta nekem, hogy koncentráljam magam a művészettörténetre és elméletre. . ."

2 A kívánság, valljuk be, nem volt alaptalan. A mai Európa művészete döntő módon képzőművészeti kérdésekkel foglalkozott. Ám egészen más dolog egy speciális kérdéskörön belül a jelenségek képzőművészeti vonatkozásairól szólni, s megint más e korábbi részletkérdést — amely érdeklődésének csupán járulékos elemeit alkotta — egyszerre egész munkásságának a középpontjába emelni. Amikor e témaváltásba az „érdekelt" mégis beleegyezett, talán hirtelen fel sem fogta, hogy élete egyik legjelentősebb fordulópontjára mondott igent. Sok mindent szinte elölről kellett kezdenie. Új szempontok alapján s a korábbiaknál alaposabban kellett elmélyülnie a szovjet s az egyetemes művészet történetében és jelenében, továbbá azokban a művészettörténeti munkákban, amelyek 1917 után születtek, s azokban is, amelyek - mint előzmények — e kutatásokhoz kapcsolódtak. De új szempontok alapján kellett tájékozódnia *Ld. PIM Kézirattára V 3525/19/5 jelzeten. - A Majakovszkijjal történt találkozásról részletesebben ld. Szovjet Irodalom 1979. 3. sz. 127-128. 1. - VX. Meyerholdról és a többi kortárs rendezó'ről Az új orosz irodalom és az ideológia fejló'dése Oroszországban című kéziratos művében ír. E részlet: Uj színház és tömegünnep címmel újraközölve: Helikon-Világirodalmi Figyelő' 1969. 2. sz. 286-295. l.,majd Mácza: Legendák és tények (szerk. Szabó Júlia) című tanulmánykötetében. Bp. 1972. 74-88.1. 2

Ld. PIM Kézirattára V 3525/19)2 jelzeten. A visszaemlékezések szövegét könyvünk függelékében közöljük.