Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei
történelem előtti, a történelmi korszak által készen talált és átvett állományuk van - abból, amit ma ostobaságnak neveznénk. Ezeknek a természetről, magának az embernek a mibenlétéről, szellemekről, varázserőkről stb. való különféle hamis képzeteknek többnyire csak negatív gazdasági (nur negativ ökonomisches) alapjuk van; a természetről alkotott hibás képzetek a történelem előtti korszak alacsony gazdasági fejlettségének kiegészítései, de helyenként feltételei, sőt okai is. És bár a gazdasági szükséglet volt a természet fokozódó megismerésének fő hajtóereje és lett mindinkább azzá, mégis tudálékosság volna, ha gazdasági okait akarnók keresni mindennek az ősállapotbeli ostobaságnak. A tudományok története ezen ostobaság fokozatos kiküszöbölésének, illetve új, de egyre kevésbé képtelen ostobasággal való pótlásának a töténete. Azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak, megint a munka megosztásának külön szféráihoz tartoznak és úgy tűnik nekik, hogy egy független területet művelnek meg. S amennyiben önálló csoportot alkotnak a társadalmi munkamegosztáson belül, annyiban, amiket produkálnak, tévedéseiket is beleértve, visszahatnak az egész társadalmi fejlődésre, még a gazdaságira is. De mindemellett maguk is megint a gazdasági fejlődés uralkodó befolyása alatt állanak" 33 (a mi kiemelésünk — M. J). Idézhetnénk még számos ilyen részletet, amely feltárja az ideológia, a felépítmény fejlődésének dialektikáját, az ellentétek egymást áthatásának törvényét, és kifejti az ok és az okozat viszonyának dialektikus értelmezését. Mindehhez hozzá kell tennünk még egy gondolatot, amely még pontosabban jelöli meg azokat a módszertani premisszákat, amelyekkel hozzáfoghatunk sajátos anyagunk vizsgálatához. Mivel az ideológia különféle formáit a valóság visszatükröződéseként fogjuk fel, de nem közvetlen visszatükröződésként, nem „tükörszerű" visszatükröződésként, hanem olyanként, amely meghatározott (ugyancsak objektíven determinált) „cikcakkokon" átjut kifejezésre, s mivel továbbá a különböző ideológiai formák kidolgozását történelmileg vizsgáljuk — s annak a munkamegosztásnak a szempontjából, amelyben meghatározott konkrét körülmények (végső fokon gazdasági körülmények) között létrejön a valóság visszatükrözésének ez vagy az a külön területe, formája, módja —, azért világos előttünk, hogy fejlődésünk során az ideológiának ezek a területei mindvégig megőrzik egymás közti belső kapcsolataikat („viszonylagos önállóságukat", Játszólagos önállóságukat", „az önállóság látszatát", mint Engels írja; Levél Konrád Schmidthez, 1890. okt. 28. MEM 37. köt. Bp. 1977.481.1.
