Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei
adott feladatot a képzeletben eltúlozzák, nem pedig arra, hogy a valóságban történő megoldásuk elől visszameneküljenek; arra, hogy újra rátaláljanak a forradalom szellemére, nem pedig hogy kísértetét újból járkáltassák." 27 Ha Engels önbírálat gyanánt önmagát és Marxot azért hibáztatja, mert a dialektikus (és a történelmi) materializmus elméletének kifejtése során „a kérdések tartalmi oldala kedvéért elhanyagoltuk a formai oldalt: azt, hogy hogyan, milyen úton-módon jönnek létre ezek a képzetek stb.", mert „elsősorban azt tartottuk, s azt kellett is tartanunk a legfontosabbnak, hogy a politikai, jogi és egyéb ideológiai képzeteket és az általuk közvetített cselekedeteket levezessük az alapvető gazdasági tényekből", 28 a másik oldalon azt látjuk, hogy Marx a konkrét történelmi vizsgálataiban nem feledkezik meg erről a (mint Engels mondja, formai) oldalról sem. Marx részletesen megmagyarázza, hogyan „csinálják az emberek történelmüket", milyen formákban történik „koruk feladatainak" végrehajtása, milyen képzetek, „eszmények és művészi formák, önámítások" jönnek létre e folyamatban, hogyan jönnek létre és mi határozza meg őket „a gazdaság feltételektől való általános függésükön belül". És kiderül, hogy e kérdések megmagyarázásához nem elég a harc minden részleges megnyilvánulási formáját a gazdaságra visszavezetni; figyelembe kell venni a fejlődés konkrét dialektikáját, amely — az osztályharc bonyolult szövevényében — sokrétűvé alakítja a különböző folyamatok gazdasági meghatározottságát. Mindenekelőtt ez az, ami Marx és Engels módszerét a „tényezők elméletének" módszerétől megkülönbözteti. Mert amíg Marxnál és Engelsnél a gazdaság talaján kibontakozó osztályharcban jelentkező kölcsönhatás-dialektika feltárását látjuk (egyenlőtlen erők kölcsönhatását, mint Engels mondja), addig a tényezők elméletének hívei és a marxizmus vulgarizálói olyan szerintük egyenrangú, egyenlő értékű okok sorát látják, amelyek mindegyike egyformán és dialektikus kapcsolat nélkül „hat" a hatásukra létrejövő „okozatra". Azok a „marxisták", akikkel Engels vitatkozik, a történelmi folyamatot a valóságtól elszakított és ezért absztrakt gazdaság' alapján magyarázták, s természetszerűen élettelen sémákhoz jutottak el. Marx az alapvetőből, a legfőbből — a gazdaságból — kiindulva figyelembe veszi az egész sokoldalú — e gazdaság által meghatározott - valóságot, a történelmi folyamat adott jelensége keletkezésének minden körülményét; figyelembe veszi a többi közt a történe27 Uo. 106.1. 28 Levél Franz Mehringhez, 1893. júl. 14. MEM 39. köt. Bp. 1979. 93.1.