Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Bevezető
a szocialista realizmus jelszavában. 3 A szerző e feladat szem előtt tartásával folytatta munkáját. Hogy mennyire tudta azt teljesíteni, ítélje meg az olvasó. A tematika megjelölése mellett szükségesnek tartja, hogy néhány szóval megvilágítsa főbb módszerbeli elképzeléseit is. Az alkotó módszerről és a művészeti örökségről (amely a módszer elidegeníthetetlen, szerves része) többféle vonatkozásban beszélhetünk. Beszélhetünk róla először is oly módon, hogy megmagyarázzuk az alkotó folyamat különféle kategóriáit, megfogalmazzuk a vele kapcsolatos problémákat. De beszélhetünk úgy is, hogy a művészet törvényeit kutatjuk — „recepteket készítve s végül beszélhetünk róla valamely művészeti iskola gyakorlata alapján, lényegében ennek anyagából kiindulva stb. Az első módszert a formalista művészetelmélet képviselői alkalmazzák, akik csak „tipológiai" szemszögből vizsgálják a művészetet (a legismertebb példa Wölfílin, a kategóriáival). A második módszerre jellemző példa lehet John Ruskin, aki a Modem művészek című művében arra tesz kísérletet, hogy pontosan megjelölje a sziklák, a hegyek, a folyók stb. ábrázolásának tárgyait. A harmadik módszert azok a művészettörténészek alkalmazzák, akik különböző művészeti irányzatok „szócsövei". A szerző természetesen nem járhatott ezeken az utakon. Miután munkájában felvázolta a művészeti alkotás fő mozzanatait, arra törekedett, hogy történetileg tárja fel e mozzanatok sajátos problémáit; keletkezésük és fejlődésük társadalmi meghatározottsága alapján igyekezett kimutatni eleven mozgásukat. Mivel az alkotó folyamat elemeit saját gyakorlatunkban is csak akkor érthetjük meg, ha feltárjuk történetiségüket, ha a legjellemzőbb példák anyaga alapján megértjük változó lényegüket. Beszélhetünk a művészeti perspektíva különféle fajtáiról, megérthetjük a szín fizikai törvényeit, de ez még nem jelenti azt, hogy megértettük ezeket az elemeket mozgásukban, eleven konkrét jelentésükben. Egy kiváló művésznek valamely jellemző műve, amelyet fejlőÓva intenénk az olvasót, nehogy e mondat után a zsdánovizmus egyik eló'futárát lássa könyvünk szerzőjében. Számára e terminus bevezetése a realizmus kitágítását és új, komplex értelmezésének a lehetőségét jelentette - mint ahogy ezt könyvének szinte minden lapja is bizonyítja. (B. F. megj.) A terminus kialakulásáról ld. Varga Mihály: A szocialista realizmus fogalom kialakulásának kérdéséhez. Helikon 1965. 2. sz. 154-185.1.
