Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

tát tartalmazzák. Janel - maga is egyfajta „mechanisztikus szervezőelv" rabságában - megkérdőjelezi az egész mű koncepcióját, s az abban elemzett művészi jelenségeket - kezdve a szimbolizmustól és végezve a konstruktivizmussal és ipari művészettel - szőröstül-bőröstül elveti. Még olyan mondat is elhangzik - nem sztentori hangon ugyan, de mégiscsak vádként—, hogy mindeme irányzatok propagálása „objektíve" nem más, mint „a kapitalizmus jobboldali opportunista apologétikája. . ." És természetesen nem hiányozhatott a másik „megállapítás" sem. Az ugyanis, hogy a proletárirodalommal és a proletárművészettel szemben felállított szigorú és magas mérce — voltaképpen akadályozza az új művészet kibontakozását, s ez, ugye, szintén „objektíve" a proletárművészet lebecsülését, ha ugyan nem lejáratását jelenti. . . Ismét szűkre kell szabnunk a szavunk. Tekintsünk el az — egyébként sem eléggé színvonalas és meglehetősen sok személyeskedéstől tarkított - vita részletezésétől. Elégedjünk meg annak megállapításával, hogy Mácza számára nem járt súlyosabb következménnyel. Részben talán azért, mert rögtön Julia Janel előadása után maga a „vádlott" is impozáns mértéktartással és krtikai szellemben tekintette át egész munkásságát. Részben pedig azért — s úgy tetszik, ez a fontosabb -, mert valahol a „felsőbb régiókban" már ekkoriban kibontakozóban volt az az ellenfolyamat, amely le kívánta fékezni az egyre tömegesebbé váló balos túlzásokat, s amely egy évvel később végülis a proletárírók és művészek szervezeteinek adminisztratív felosztásához vezetett. A Mácza-vita tehát nem járt egzisztenciális következményekkel. Ennek valós veszélyét talán önmaga sem érzékelte igazán. Legalábbis erre következtethetünk újonnan fellobbanó vita- és munkakedvének abból a tempójából, amelyet újabb és újabb cikkek, állásfoglalások egész sora őrzött meg számunkra,

58 s amelyeknek legkiemelkedőbb terméke — az Alkotó módszer és művészi örökség.

59 58 A több ízben is érintett vitákat legyen szabad ezúttal kiegészítetten és kronológiai rendben összefoglalnunk: 1926. dec.: Konstruktivizmus (ld. 31. jegyz.) 1927. vége: AHR,realizmus és proletárművészet (ld. 34. jegyz.) 1928. márc: A művészet helyzete a Szovjetunióban és az alkotók feladatai (ld. 36. jegyz.) vége: A művészet specifikuma és funkciója (A.M. Mihajlov említi a Mácza-vitában. Ld. 57. jegyz. id. mű 120.1.) 1929. tavasz: Az építészeti balfront az eklekticizmus ellen Od. 47. jegyz.) nov. 12.: Az IZORAM elmélete és gyakorlata (ld. 48. jegyz., 2. tétel)