Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Függelék

építészek első kongresszusára megválasztottak küldöttnek stb. Dolgoztam, tanítottam és igyekeztem másra nem gondolni. Egyszer aztán, a nyár vége felé az egyik volt tanítványom ijedten újságolta: egy másik volt tanítványom öszszeszedett és kivett a könyvtárból mindent, amit valaha írtam, kapott egy hónapi szabadságot, pihenőotthonba utazott velük és P.M. Kerzsencev megbízásából ott tanulmányozza őket. Hát csak tanulmányozza — mondtam —, nekem félnivalóm nincs. Bár egy kicsit elcsodálkoztam, miért Kerzsencev megbízásából, akivel 1924—25 óta egész jó viszonyban voltam és aki nemrégen kért, hogy menjek hozzá, a Művészeti Ügyek Bizottságába főkonzuliamnak a képzőművészeti kérdésekben. Amire nem voltam hajlandó, mert nem tartom magam semmiféle formában adminisztrátornak. És akkor mégiscsak beütött a „ménkű". Szeptemberben kinyitom a filozófiai közlöny (Pod znamenyem markszizma - A marxizmus zászlója alatt) 8. számát és olvasom: Mácza marxizmus-ellenes művészetelméleti irományairól című cikket 22 nagy sűrűn szedett oldalon. A cikk szerzője: V. Sz. Kemenov, volt tanítványom az egyetemen. Hogy mi minden nem volt ezen a 22 oldalon! A rothadó imperializmus művészetének a propagálója. A proletár művészet tagadója. Formalista. Buharin „egyensúly"-tanának követője. Bogdanov organizációs princípiumának folytatója. Cézanne, Van Gogh stb. védelmezője. A konstruktivizmus nem is tudom mije-kije, és így tovább. Szóval, a marxizmus kimondott és idézetekkel bebizonyítható ellensége. Vele együtt a klasszikus görög művészeté is, no, meg természetesen, a realizmusé méginkább. És hogy senki se kételkedjen — citátum citátum után. Már ahogy ezt Kemenov megtanulta csinálni - innen egy mondat, onnan egy másik, amonnan egy töredék, egy szóval: lege artis. Pártülés az Építészeti Akadémián (ahol akkor dolgoztam). Szakszervezeti ülés. A pártból kizártak. A munkából elbocsájtottak. (Másnap a felsőbb pártszervek utasítására visszaállítottak.) Az egyetemről

28 „felszabadítottak". Jöttek a kisebb cikkek más lapokban. 28 , , , Azokban az években a társadalomtudományi fakultások külön „intézetbe" voltak szervezve - IFLI-nek hívták: történelem, filozófia, irodalom és művészet volt benne összpontosítva. A művészettörténeti katedrának én voltam a vezetője. A leváltásom után MA. Lifsic, Lukács György tanítványa és követője lett az utódom. - Az irodalomtörténeti fakultáson akkor tanult Kun Ágnes. (M.J. jegyz.) A fentieket egy apró korrekcióval kell kiegészítenünk: M A. Lifsic nem jellemezhető Lukács György tanítványaként. Igaz, hogy a harmincas években szorosan együttműködött Lukáccsal; ám elméleti koncepcióját, amelyen ez az együttműködés létrejött, már jóval korábban kialakította. (B.F. jegyz.)