Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
lizmussal házasítanak össze, s az így létrehozott „minőségi pluszt" neorealizmusként aposztrofálják. 53 S nemet mond a realizmussal kapcsolatban az úgynevezett „egybecsengés elméletére" is, amely a történeti szituációk hasonlósága, „egybecsengése" alapján ajánlja a proletariátusnak a fiatal, forradalmi harcainak megvívása előtt álló polgárság realizmusát. S nem is csupán példaként, hanem másolásra és utánzásra ajánlott mintaként. 6. S itt ér el Mácza gondolatmenete egyik központi magjához: a művészi örökség alkotó felhasználásának a gondolatához. Lenin kultúra-felfogására hivatkozva, a szocialista művészet elé nem egy-egy minta másolását, hanem a művészi kultúra egészének elsajátítását, megszüntetve-megőrző felhasználását, meghaladását ajánlja. Hangsúlyozottan az egészről beszél. Nem csupán a régmúlt korok hagyományairól, hanem a jelen, az ipari haladás kiváltotta modern formák átfunkcionálásáról is. Példaképpen a frissen alakult építész-szövetség, a VOPRA 54 S3 A kérdés összefoglalásául felhasznált előadásban (ld. 50. jegyz. Lityeratura i isztkussztvo. 1930. 3-4. sz. 34. 1.) Mácza részben az Iszkussztvo v masszi (Művészetet a tömegek közé) 1930. 1-2. számának szerkesztó'ségi cikkére, továbbá A.K. Voronszkij következő meghatározására hivatkozott; „Az írás alapvető formája a neorealizmus lesz, a romantika, a szimbolizmus és a realizmus sajátos kombinációja." 54 VOPRA (Vszeszojuznoje objegyinyenyije proletarszkih arhityektorov - Proletár Építészek összövetségi Egyesülése). Az 1930-ban alakult szervezetnek maga is tagja - sőt egy ideig elnöke - volt. Működését kezdetben a művészi örökség felhasználásának az a nyitott szemlélete jellemezte, amelyről Mácza is szól (részletesebben ld. a 47. jegyzetben jelzett beszámolóját: Lityeratura i iszkussztvo. 1930. 1. sz. 38. 1.). Utóbb - a RAPPhoz hasonlóan - itt is hangot kaptak a balos túlzások. A VOPRÁ-ra való hivatkozás ismételten aláhúzza Mácza növekvő érdeklődését az építészet iránt. S ezt más források is megerősítik. A fentebb idézett Lityeratura i iszkussztvobeli beszámoló (ld. 47. jegyz.) leírja, hogy a Kommunista Akadémia Izo-szekciója - Mácza vezetésével - két ízben is vitát rendezett az építész egyesületek konszolidációja érdekében. Először 1929 tavaszán próbálta tömöríteni az eklekticizmus ellen a baloldali irányzatokat, de csak félsikerrel. Egy évvel később azonban a VOPRA, az Oktyabr és az OMAHR közös tanácskozásán a nézetek már sokban közeledtek egymáshoz. Oktyabr - baloldali, avantgárdé hagyományokat ápoló képzőművészeti egyesülés. Mácza alapító tagja volt; utóbb azonban elhidegültek kapcsolataik. Az alapításról, a csoport kiáltványának megszövegezéséről a kötetünk függelékében közzétett visszaemlékezéseiben is ír. OMAHR (Obscsesztvo malagyozsi asszociaciji hudozsnyikov Rossziji - Oroszország Művészeinek Szövetsége Ifjúsági Egyesülése) tulajdonképpen az AHR (ld. 32. jegyz.) „új nemzedékét" tömörítette, amely már nem tekintette kánonnak az elődök képviselte naturalizmust, és más irányzatok teljesítményét is elismerve részt vett a szocialista művészet konszolidációjában.
