Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Függelék
M.V. Alpatov, N.I. Brunov (a két utóbbi Nyekraszov tanítványai). Ők is mindnyájan pártonkívüliek. 10 Friese indokolva azzal, hogy az irodalomtörténeti osztály elég erős párttagokban és marxistákban, a művészettörténeti fronton meg - rajta és Lunacsarszkijon kívül, aki a RANION munkájában ekkor nem vett részt — nincsenek se párttagok, se marxisták, azt ajánlotta nekem, hogy koncentráljam magam a művészettörténetre és elméletre. így én az „Archeológia és művészettörténeti intézetbe" mentem át, és ott is maradtam. Az Intézet három szekcióból tevődött össze: archeológia (vezetője V. A. Gorodcov, egy végtelenül okos és kellemes, nagyon öreg tudós), művészettörténet (orosz — A.I. Nyekraszov, nyugati — N.I. Romanov) és metodológiai szektor (szociológiai és művészetelmélet), amit eleinte Friese vezetett, aztán én, mikor egyúttal Friese helyettesének neveztek ki. Itt aspiránskodtak olyan fiatal tudósok mint A.A. Fjodorov-Davidov, V.Ny. Lazarev, V.D. Blavatszkij (antik), Ny.V. Jarovszkaja (nyugat 19. század), N.N. Kovalyenszkaja (orosz 18—19. sz.), N.I. Brunov (régi orosz építészet), M.V. Alpatov (orosz ikon festészet), A.M. Mihajlov (elmélet) stb. Ma ők az „öregjei" a szovjet művészettörténetnek. Izgalmasan feszült, érdekes, polemikusán kiélezett munka folyt az összes szekcióban, amelyek rendszeresen találkoztak és összejöttek vitázni a metodológiai szektorban. Ezzel egyidejűleg én a Kommunista Akadémia irodalmi-, nyelvi- és művészeti szekciójában (később intézetében) megszerveztem a művészetelméleti és kritikai szektort (aminek én lettem a vezetője), ahol a korabeli szovjet művészettel és elméletével foglalkoztunk. így létrejött némi „munkamegosztás": a RANION-i intézet csak történeti kérdésekkel foglalkozott, míg a Komakadémia intézete: a korabeli szovjet és külföldi haladó művészettel és teoretikus kérdéseivel. A Komakadémia művészeti szektora a következő állandó munkatársakkal dolgozott: A.A. Fjodorov-Davidov, Alfred Kurella, A.M. Mihajlov és Osztrelov (két volt RANION aspiráns), I. Becker (volt tengerész, akit mi neveltünk át erre a szakra) és néhány egészen fiatal munkatárs, akiket az egyetemről vettünk fel. (Köztük olyanok, mint L. Reinhard, ma a 19. századvégi nyugati művészet ismert specialistája, különben M.A. Lifsic felesége és ko-szerzője, ^Lazarev és Alpatov nevesebb monográfiái ma már magyarul is olvashatók. - Ld. Lazarev, Viktor Nyikityics: Rublyov (1963), Középkori orosz festészet (1975), Bizánci festészet; illetve Alpatov, Mihail Vlagyimirovics: A drezdai képtár (1976).
