Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

3. Nem hozható közös nevezőre a szocialista művészet a lefisták és a konstruktivisták többsége által hangoztatott „tárgycsinálással" sem. Az elhatárolást a ,,tárgycsinálók" technicista szemlélete indokolja, amely tagadja az alkotások eszmei-ideológiai vonatkozásait. Szerintük ugyanis — akik hátat fordítottak a művészet régi formáinak s ,nyersanyagként" filmmel, nyomdafestékkel, üveggel és vasbetonnal dolgoznak - az alkotás pusztán technikai (és biológiai tapasztalatokra támaszkodó) fogások külsődleges alkalmazásából áll.

52 4. S nem hozható kapcsolatba a szocialista művészet a „kollektivitást" munkamódszerként ajánló „elméletekkel", például az olyanféle elképzelésekkel, hogy egy-egy művön egyszerre többen is dolgozzanak. A kollektivitásnak az alkotások szellemében kell kifejezésre jutnia. Avagy, ha csoportmunkáról van szó: a munka megszervezésében, eszmei koordinálásában és megkomponáltságában. 5. S végül: a már több ízben is emlegetett „realizmus" ,,nem"-e. Mácza nem általában van ellene. Azt kifogásolja, hogy túl általánosan, elvont művészettörténeti fogalomként használják, amelybe szinte minden belegyömöszölhető. Elrettentő példaként említi az AHR által lobogtatott ,,hősi realizmus" jelszavát. Azt a zavaros valamit, amit hol a romantikával, hol a szimbo52 A „vescsizmusnak" (vescs = tárgy) népes tábora volt a húszas években. (Idesorolható a Lef - ld. 37. jegyz. - legtöbb munkatársa és a konstruktivisták jelentős része.) S még csak az sem mondható, hogy ezen ideológiailag „apolitikus" irányzat követői politikailag szemben álltak volna a munkáshatalommal. Többségük a szocializmus hívének vallotta magát, s a „tárgyművészettel" a forradalmat kívánta szolgálni. A „vescsizmus" képviselőinek gondolkodásmódját: művészetfelfogásukat s egyben politikai elkötelezettségüket szemléltetően példázza a termelési művészet vezető teoretikusának B.I. Arvatovnak egyik 1922-ből származó megnyilatkozása: „A proletár, miután kezébe vette a hatalmat, nem ábrázolni fogja a szép testet, hanem nevelni fogja az igazi, eleven harmonikus embert; nem rajzolni fogja az erdőt, hanem parkokat és kerteket fog telepíteni; nem mechanikailag felfüggesztett képekkel fogja díszíteni a falakat, hanem a falakat fogja festeni; nem fényképezni fogja a színes ruhákat, hanem termelni fogja a ruhákat a műhelyben." Majd később: „Városok és vasutak, kertek és viaduktok, lakások és ruhák - mindent keresztül-kasul át fog hatni az alkotó akarat, amely az elektromosság és vasbeton emelőjével átformálja a világot. Kő skatulyák helyett üveg- és acélcsodák; a rodini szobrok metafizikája helyett konstruktív bútorformák. . ." Idézi Mácza: Esztétika. 267.1.