Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

S hamarosan meg is kapja az első izgalmas megbízatást: a legnépesebb művészi egyesülés, az AHRR (utóbb: AHR)

32 teljesítményéről kell ítéletet mondania. - Meglehetősen nehéz feladat! Az 1922-ben alakult szervezet a szovjet, sőt a forradalmi tematikára „vett irányt", s Repin és a vándorkiállítók (peredvizsnyikok)

33 realizmusát tűzte zászlajára, arra való hivatkozással, hogy a széles tömegekhez kíván szólni - méghozzá közérthetően, összetételében ugyan nem hangsúlyozta a proletárhovatartozást, mégsem nehéz felfedeznünk programjában azokat a pontokat, amelyek a RAPP-pal, a proletárírók törekvéseivel rokonítják. Ismerve Mácza ezzel kapcsolatos véleményét, amelyet az Irodalom és munkásosztály Nyugaton című kötetében részletesen kifejtett, könnyen kikövetkeztethető az AHR-ról alkotott állásfoglalása is, amelyet az AHR, realizmus és proletárművészet című előadásában fogalmazott meg 1927 második felében.

34 Helyeselte a szervezet céljait, ám messzemenően nem értett egyet megvalósításuk mikéntjével. Az ahristák tematikáját külsődlegesnek („cimkeszerűnek") tartotta, realizmusukat pedig empirikusnak. A proletárművészet lényegének nem az ábrázolás „új" tárgyát, hanem a megformálás mikéntjét: a proletárnézőpontot tekintette; amelyet szerinte nem a részleteket reprodukáló naturalizmus, hanem a szintetikus realizmus képes kifejezésre juttatni. Vitát kevert - vihart aratott. De még csak májusi záporhoz hasonlót. Részletkérdésről, egy csoport munkájáról szólt, nagyrészt csak szakközönség előtt, a művészek többsége még távol maradt. Nem így egy évvel később, az 1928 március végén megrendezett, több napig is elhúzódó vitasoron, amely már a szovjet képzőművészet egészét tekintette át, s a művészettörténészek mellett részt vett rajta a széles szakma: építészek, irodalom- és zenekritikusok, sőt a művészeti szervezetek, mindenekelőtt AHRR (Aszszociacija hudozsnyikov revolyucionnoj Roszsziji - A Forradalmi Oroszország Művészeinek Szövetsége). Elnevezéséből utóbb elhagyta az egyik R-t, a ,forradalmi" jelzőt. Vándorkiállítók (peredvizsnyikok) - 1870-ben alakult haladó szellemű képzőművészek egyesülete, szervezetileg is az AHRR közvetlen előzménye. Demokratikus közönségkapcsolatait nemcsak realista előadásmóddal, hanem kiállításai vándoroltatásával is biztosítani kívánta. Legismertebb tagjai: I.Ny. Kramszkoj, I.I. Levitán, V.G. Perov, I J. Siskin, VA. Szeröv, V J. Szurikov. Közéjük tartozott I.J. Repin is. 34 Az előadás szövege nem jelent meg nyomtatásban. Egy 1931-ből való rövid összefoglalója arra hivatkozik, hogy a Kommunista Akadémia jegyzőkönyvei között megtalálható. Ld. H. Maua: 3aKntoMMTenbHoe cnoBO. — 3a nemdHCKO© ncKyccTB003HaHne. MocKBa 1931. 184-186. 1.