Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

6. A szín a művészetben - A logikai hűségért folytatott harc

valóság közti e kapcsolat fennmaradása döntő mozzanat annak a kérdésnek az eldöntésében, hová, milyen irányba mutat az alkotó módszer keresése: a sematizmus, az egyezményesség - avagy a „fennkölt realizmus" irányába. Rátérünk a második példára, amelyet az indiai művészet történetéből vettünk, és ezt már szűkebb értelemben, a szín szempontjából vizsgáljuk. Azoknak az indiai freskóknak, amelyeket sikerült a szín szempontjából is tanulmányoznunk,

11 minden egyezményességük ellenére van egy meglepő sajátosságuk: a színproblémák megoldásának, a színezés kultúrájának rendkívül magas színvonala. Noha az indiai festőnek viszonylag igen korlátozott számú festék állt rendelkezésére, felülmúlt mindent, amit valaha is a feudális időszak művészetében alkottak. A színekkel történő megformálás alapja itt is a kontrasztos megoldás elve. Amíg azonban az európai feudalizmus középkori ikonján a színegységeket egyszerű és durva egymás mellé helyezésben viszik fel, s azok az általános kompozícióban egyszerű, kétszólamú akkordok sorát alkotják, itt ez az eljárás bonyolultabb, a színek összhangzata egységbe olvad és - ugyancsak zenei hasonlattal élve - sokszólamú akkordot eredményez. Az összekötő láncszem az egyes összhangzatok ritmizálása. Nézzük először a legegyszerűbb példát. Az egyik kicili barlangban (az úgynevezett pávás barlangban) a fal körül Bódhiszattvák sora húzódik, alattuk, két sorban geometriai ornamens megtört szalagja látható. E kompozíció hatalakos darabján a színmegoldás a következő: Zöld Sárga Barna Zöld Sárga Zöld Barna Barna Barna Barna Barna Barna Zöld Zöld. Zöld Zöld. Zöld Barna Zöld Barna. Zöld Barna. Barna Zöld. Barna Zöld Zöld Barna Zöld. Barna Zöld Barna. Zöld Barna

12 Az adzsantai barlangcsarnokokból származó festmények másolatainak gyűjteménye (VI-VII. sz.), a kicili barlangtemplomok festményeinek az elsó' világháború előtt elszállított eredetijei (VII-VIII.sz.), amelyeket a berlini Néprajzi Múzeumban (Museum für Völkerkunde) állítottak ki. Az utóbbiak egy részét Alfred Grünwedel professzor adta ki kiváló minőségű reprodukciók formájában. Alt-Kutscha Berlin 1920. 1. köt. 89,118.1., 2. köt. 49. t. l^Az első sor: a Bódhiszattva glóriájának színe, a második sor a törzs, a harmadik és a negyedik az ornamens két szalagja, amelyek mintegy valami erkély szélét alkotják az ülő figurák előtt.