Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

S e trend és vonzáskör 1929—30-ban — hadd emlékeztessünk a marxi és lenini tükrözéselmélet pozícióinak már említett gyengeségére - még objektíven volt adott. Mácza gondolatmenetét a szovjet szellemi életnek abba a mágneses terébe kell visszahelyeznünk, amelyben még mindig erősen hatottak A.A. Bogdanov és N.N. Buharin elképzelései a társadalmi lét mozgásformáiról. S ez utóbbiak - mint azt A mai Európa művészete és az Irodalom és munkásosztály Nyugaton című köteteinél láthattuk — formálisan ugyan, de mégis erősen befolyásolták Mácza gondolkodásmódját. N.N. Buharin egyensúlyelmélete például, amely az Irodalom és munkásosztály Nyugaton irodalom-meghatározására oly észrevehetően rányomta bélyegét, az 1930-ban közzétett tanulmánykötetben már teljesen háttérbe szorult. Legfeljebb a tézisek harmadik és negyedik pontjában érezni utórezgésüket, ott, ahol a művészet társadalmi funkcióiról, a művészi folyamat egymást váltó társadalmi ideáiról, „ajánlásairól" és azok ellentmondásos természetéről esik szó. (Tudniillik mint a folyamatosan megbomló s újra és újra a kiegyenlítődés felé billenő egyensúlyhelyzetek végtelen soráról.) Sokkal meghatározóbb - s az egész műben folyton-folyvást visszatérő motívum viszont — A.A. Bogdanov „szervező elve".

30 Szinte vörös fonálként vonul végig az egész tanulmányon, kezdve attól, hogy a társadalmi tudat - s benne a művészet — az ember szervezett tevékenysége, s végezve azzal, hogy az eszme és a képmás dialektikája az elme szervezett működésének a terméke, - hogy a művészet és az osztályharc viszonyáról ne is beszéljünk. Nem kívánjuk a bogdanovi elgondolást egy kézlegyintéssel elintézni. Nem kétséges ugyanis: van valóságtartalma, ám elvként való abszolutizálása - mint minden részigazságé — szükségszerűen csak torzulásba torkollhatott. 30 A „szervező elv" - AA. Bogdanov filozófiájának egyik központi gondolata. Olyan kategória, amely szerinte az anyag valamennyi mozgásformáját áthatja: ,A szellemi tevékenység bármely termékének - legyen az tudományos elmélet, költői mű, jogi vagy erkölcsi normák rendszere - írja például a Szervezéstudomány vázlata című tanulmányában - megvan a maga építészete; olyan részek összessége, amelyek mindegyike különböző, egymást kiegészítő funkciót lát el: a szervezettségnek ugyanaz az elve érvényesül benne, mint bármely fiziológiai organizmusban". Oroszul ld. OnepKH opraHH3aunoHHOÍí Haynu. riponeTapcKan KynbTypa 1919. 7—8. sz. 14.1. Avagy egy még közelebbi, „esztétikai" példa: „A szépség - ez a megszervezettség." Oroszul, ld. O nponeTapcKOÜ «ynbType. JleHUHrpaA 1924. 124.1.