Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

sorakoztatta fel ellenérveit a művészet társadalmi (és osztály) meghatározottságának vulgarizálásai ellen, kiemelve a művészi tükrözés áttételességét, és kísérletet téve e tükrözés szubjektív és ismeretelméleti oldalának a leírására. (Maga is „szubjektív" - kora szokásaitól eltérő — módon: nem az általánostól a különös, hanem a különöstől: a művészet élő valóságától az általános: a jelenség társadalmisága felé haladva.) 29 Az eredmény, a meghaladás mikéntje és mértéke - nyilvánvaló. Elég csupán a fejezetünk elején felsorakoztatott idézetek és a kilenc pontba rendezett tézisek - következtetésekben és megállapításokban gazdag - vonulatának a futó egybevetése. Szokatlannak - vagy akár anakronisztikusnak is — tetszhet, ám a viszonyítási pontok sokfélesége érdekében érdemes Mácza koncepcióját a jóval később keletkezett lukácsi esztétika alapvetésével is összevetnünk. A két elgondolás ugyanis sok hasonlóságot mutat. A művészet alapkérdésének felvetésekor ugyanis Lukács is és Mácza is abból indul ki, hogy a művészet a társadalmi tudat sajátos formája, amelynek lényegét e tudat egyéb szféráihoz viszonyítva lehet csak meghatározni. Teljesen törvényszerű, hogy a következő lépésben Mácza és Lukács is a művészet és a tudományos gondolkodás párhuzamára gondol. Az esztétikum sajátosságában Lukács ezt hallatlanul gazdag apparátussal, teljes fegyverzetben teszi, a művészet és a tudomány mellé felvonultatva a hétköznapi gondolkodás kategóriáját is. Máczánál e gondolat még csirájában van csak meg. ő is összehasonlítja a művészet nyelvét és kifejezésmódját a ,Jogikus" gondolkodással. Sőt a művészi sűrítés, az elfojtás és hangsúlyozás, továbbá a képmás nyitott, az összefüggések természetes rendjét meghagyó, legfeljebb csak új egységbe szervező modelljével — empirikusan ugyan, de mégiscsak — a művészetnek azt az értelmezését mondja ki, amelynek ismeretelméleti — a jelenség és lényeg, a különös és általános sajátos egységét körülíró — kifejtése Lukács említett munkájának egyik alapgondolata. Mácza azonban nem lépte át az ide vezető út ismeretelméleti Rubikonját, mert vizsgálódásainak trendje, vonzása ezt még nem tette lehetővé. Menet közben természetesen lépten-nyomon vitázva a plehanovi iskola több részletmegállapításával, így például a művészet eredetének a kérdésében, elvetve V.F. Pereverzev játék-elméletét, vagy a képmás természetének a leírásakor, kimutatva a Pereverzev-tanítványok mechanikus, a képmás szerepét abszolutizáló munkamódszerét.