Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
3. A műalkotás eszméje és a képmás
idillje. 2. Egy-mozzanatos elbeszélés a tematika ugyanilyen egységével, de ki bontott szüzsével, sok szereplővel (ilyen például ifj. David Teniers Falusi ünnep című képe, amelyen a téma részletezése 10 csoportra bomlik, kiegészítő jellemzéssel a csoportokon kívül álló két figura arcán. JL A művész valamely esemény képmását nem úgy teremti meg, hogy magát az eseményt ábrázolja, hanem úgy, hogy megfesti az esemény következményeit. Nagyon jellemző példa lehet Vallotton Tüntetés című metszete, amelyen nincs egyetlen tüntető, de a tüntetésnek egyetlen attribútuma sem. Azt látjuk, amit a tüntetés előidézett: a kiürült utcát az előtérben és a polgárok rendezetlen futásban menekülő tömegét. 4. A művész által ábrázolt alak vagy alakok nem arról beszélnek, mit tesznek a szüzsé szerint, vagy hogy mit jelentenek elszigetelten véve mint olyanok, hanem egészen másról (allegorizmus, a Szabadság, a Köztársaság alakja a forradalmi polgárság művészetében stb.). 5. A művész felnagyítja az eseményeket, az alakokat, a tárgyakat — gúnyolódik (szatíra, karikatúra). Vannak azonban esetek, amikor a művész „nem tudja megoldani" egyetlen epizódban az eszme művészi kifejtését. S ugyanakkor okvetlenül meg akarja mutatni és el akarja mondani a „történet" valamennyi fontosabb mozzanatát. Gyakran találkozunk ezzel a kérdéssel a kései feudalizmus, a XIII— XV. század vallásos művészetében, vagyis abban az időszakban, amikor a Krisztus születésével, életével és halálával kapcsolatos képmások már szociális szempontból eléggé feldolgozottak voltak, és látszólag nem szorultak rá arra, hogy részletesen, minden epizódon újra kérődzve beszéljenek róluk. Az igény mégis jelentkezett, új szinten, új színezettel — mivel a vallást, a „bibliai történeteket" éppen ebben az időszakban kezdte újból magáévá tenni, vagyis a maga módján újrateremteni és értelmezni a feudalizmus által életre hívott új osztály, a városi kistermelők, kiskereskedők osztálya, a polgárság. A vallási témának ez az új értelmezése lázadás volt a feudalizmus egyházi dogmatikája ellen. S tulajdonképpen a művészet sajátos nyelvére való lefordítása volt Abélard XII. századi filozófus „lázadó" tételének: „Nem lehet elhinni azt, amit előbb nem értettünk meg". A polgárság művészei a régi tematika új módon megfogalmazott ábrázolásában a megértésnek a hithez vezető ezen előzetes fokát kívánták megragadni. E megközelítési mód primitívebb mintájának példájaként említhetjük az ismeretlen kölni művész 1400-ból való Krisztus élete című képét, amely formai tulajdonságait tekintve egyszerűen bámulatos. 12 A viszonylag kis tábla 12 / A berlini Kaiser Friedrich Museumban latható. - A második világháborút követően a nyugat-berlini Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz Képtárába került. A képtár 1975-ben kiadott katalógusa a képet 1420-ra datálja. (B.F. megj.)
