Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
3. A műalkotás eszméje és a képmás
Anélkül, hogy részletes elemzésbe bocsátkoznánk, megemlítjük az indiai művészet oly jellemző szoboralakjait, amelyeken az ábrázolt istenségnek hat vagy nyolc keze és lába, s három szeme van, s amelyek hol ijesztő, hol táncoló pózban állnak előttünk stb. Ezeknek az ábrázolásoknak a prototípusait az ősi mitológia teremtette meg. Ez a mitológia különféle elképzeléseket alakított ki a „természetfölötti erőkről", s ezek segítségével egy bizonyos személyben koncentrálta sok élő, valóságos ember (vagy állat) jellemző vonásait, mintegy az ő külső jegyeikkel ruházta fel a természet valóságos jelenségeit, kellőképpen kombinálva az egyes ismérveket. A hadvezért (a királyt) például, aki bátor, mint az oroszlán, gyors, mint a sivatagi vádló, hatalmas, mint a sas, így ábrázolták: emberi fej, mell és kar, az egyik kézben fegyver; a törzs a lóé, amelyhez oroszlán farok és egy nagy madár szárnya csatlakozik (asszíriai király képmása). A sokkarú istenség példájában a képzőművészeti képmás viszont azt az irodalmi képmást költi újra, amely a Bhagavad-gitában a következőképpen jellemzi Visnu istenség hatalmát: „Hatalmas alakod, sok szájad, sok szemed, Hosszú karjaid és comb s lábak százai, Óriás kebleid, félelmes fogaid Láttára világok remegnek, és én is. Szivárványszínekben ragyogsz föl az égig, Nyitva ajkad, szemed óriás tűzgolyó; Egész belsőmet megrendíti a látvány, Odavan az erőm, Visnu, és a békém! " 10 Ha összehasonlítjuk e sorokat Visnu képzőművészeti ábrázolásaival, rögtön szembetűnik, hogy ezekben az egyalakos művekben a művész még — eltérően Michelangelo Dávidjától vagy Van Dyck Savoyai hercegétől — elbeszél, bizonyos cselekményeket igyekszik elmondani időbeü egymásutánjukban. Igaz, már sűríti ennek az egymásutánnak az elemeit a megfélemlítés, az osztályleigázás egy-egy mozzanatában, vagyis abban, amiről a vers mesél („világok remegnek", „remegek én is"), de amiről a szobrász nem beszélhet, ámkényteBhagavad-gitá. Az isteni ének. Ford. Gömöryné, Maróthy Margit. Bp. 1944. 73.1. (A Mahabharata önálló része.)
