Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
dalrni tudatformák felelnek meg", 14 s konstatálhattuk azt is, hogy köztük lehetséges bizonyos aránytalanság, meg nem felelés is, amely abban fejeződik ki, hogy valamely társadalmi tudatforma (esetünkben a művészet) virágzása, „meghatározott virágzási korszakai korántsem állnak arányban a társadalom általános fejlődésével, tehát a társadalom szervezetének anyagi alapzatával, mintegy csontvázával sem" 15 (Marx). Mindez jól demonstrálható a többi közt a görög, az indiai és az egyiptomi művészeten is. Ahhoz, hogy kialakuljon és virágozzon az ókori Egyiptom és az ókori India művészete, fejlett állattenyésztéssel rendelkező földművelő államra volt szükség, ahol „a király az egyetlen és egyedüli tulajdonosa a királyság minden földjének" (Marx 16 ), s ahol „a földművelés első feltétele a mesterséges öntözés, ami vagy a községek és tartományok, vagy a központi kormány dolga" (Engels 17 ); vagyis e művészetek létrejöttének meghatározott termelési módok, a társadalom meghatározott osztályszerkezete és meghatározott tudatformák voltak a feltételei. Ahogy nem ismétlődnek meg történelmi konkrétságukban ezek az egyszeri „társadalmi organizmusok", társadalmi-gazdasági alakulatok, akként megismételhetetlenek a bázisukon létrejött művészettípusok is. Az, aki megpróbálja ,/eltámasztani" a történelmi színpadról eltűnt művészettípusokat, a legjobb esetben is önmagát csapja be. Aki elveti az emberi kultúra múltban felhalmozott gazdagságát, aki nem veszi észre vagy nem fogadja el, mint Marx mondja, a soha meg nem ismétlődő fejlődési fokok báját, az nem csupán nem érti a kultúra (és a művészet) fejlődésének dialektikáját, hanem — ha nem is tudatosan — ellensége szocialista kultúránknak, típusában szocialista művészetünknek. A múlt örökségének kritikai felhasználásáról szólva művészetünk fejlesztésében nem véletlenül tértünk ki a művészetnek éppen erre a típusára, amely 14 , , A politikai gazdaságtan bírálatához. Marx-Engels: Művészetről, irodalomról. Id. kiad. 3.1. Ugyancsak Marx írja másutt: „Ha magát az anyagi termelést nem sajátos történelmi formájában fogjuk fel, lehetetlen felfognunk azt, ami a neki megfelelő szellemi termelésben meghatározott, továbbá kettőjük kölcsönhatását... Az anyagi termelés meghatározott formájából adódik először is a társadalomnak egy meghatározott tagozódása, másodszor az embereknek egy meghatározott viszonya a természethez. Államiságukat és szellemi felfogásukat e kettő határozza meg. Tehát szellemi termelésük jellegét is." (Uo.82.1.) 15 Uo. 29.1. 16 Marx levele Engelshez, 1853. jún. 1. MEM 28. köt. Bp. 1971. 238.1. 17 Engels válasza Marxnak, 1853. jún. 6. MEM 28. köt. 242.1.
