Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
ázsiaiak, egyiptomiak, etruszkok stb. óriásműveiben". 9 S ennek ellentéteként egyszersmind azt is konstatálja, hogy „a munka manufaktúraszerü megosztásának egyik terméke az, hogy az anyagi termelési folyamat szellemi potenciái 10 idegen tulajdonként és uralkodó hatalomként kerülnek szembe a részmunkásokkar \ n (A mi kiemelésünk — M. J.) Ez viszont azt jelenti, hogy a mi esetünkben a szóban forgó értékek létrehozásába a részt vevő tömegek még beleviszik kezdeményezésüket is, és „szellemi potenciáikat" is. Hogy ez miben nyilvánul meg, világosan kiderül, ha összehasonlítjuk e műemlékek építését a kapitalista termelési módban kialakult termelési folyamatokkal. Az utóbbi esetben ugyanis az építés egész valóságos folyamata előre elkészített terven, tervrajzokon, előre elvégzett számításokon alapul, amelyeket az építész és az építőiroda ad az építő kollektívának; következésképpen az épületet kivitelező kollektíva kész elgondolást kap, amelyhez nem tud semmit hozzátenni és amelyből nem tud semmit elvenni, mivel a terv „az anyagi termelési folyamat szellemi potenciáit mint idegen tulajdont és mint rajtuk uralkodó hatalmat szembeállítja" vele (Marx). Az előbbi, indiai példában viszont még teljesen hiányzik az effajta munkamegosztás. 12 Az építő kollektíva, amely egyazon kaszthoz tartozik, amely az uralkodó osztály ideológiáját fejezi ki és ezen ideológia szerint él, élő organizmusként vesz részt az építés egész folyamatában, a többi közt abban a folyamatban is, amelynek során megkeresi a világ építészeti tudatosításának és elsajátításának megfelelő sajátos formáit. Az építő kollektíva ezt a folyamatot nem papírra fektetett megrendelés alapján, nem is előre és részleteiben kidolgozott terv alapján végzi, nem mint bérmunkás, hanem alkotó módon, felhasználva a nemzedékről nemzedékre felhalmozódott jártasságokat, tapasztalatokat és 9 A tőke. MEM 23. köt. Bp. 1967.313.1. ^vagyis „az ismeretek, az értelem és az akarat, amelyeket az önálló paraszt vagy kézműves, hacsak kis méretben is, de kifejleszt". Uo. n Uo.338-339.1. * 2 „A bérmunkások kooperációja ... puszta hatása a tőkének, mely őket egyidejűleg alkalmazza. Funkcióik összefüggése és termelő összorganizmusként való egységük rajtuk kívül, a tőkében van, amely együvé hozza és együtt tartja őket. Munkáik Összefüggése ezért eszmeileg mint a tőkés terve, gyakorlatilag mint a tőkés tekintélye lép velük szembe, mint egy idegen akarat hatalma, amely cselekvésüket a maga céljának veti alá.'" (Uo. 311.1. A mi kiemelésünk - M.J.)
