Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Botka Ferenc: Előszó

Martin Andersen Nexö megítélésében, ahol néhány kisebb elbeszélés ideológiai tévedéseit sommásan rá vetíti az egész életműre. S merevnek tetszhet a Franz Jungról készült pályakép is, amelyet Mácza eleve lezártnak tekint, elvetve a fejlődés, a kibontakozás lehetőségét. S ismét megkérdőjelezhető — mint előző kötetében is - a cseh irodalomról adott kép értékrendszere, amelyben például Karel Capek műveiről túl kategorikusan ítél, Jaroslav Seifert költészetét viszont valós jelentőségénél jóval magasabbra emeli. S az ehhez hasonló megfigyelések száma még minden bizonnyal tovább bővíthető. Mindez azonban nem csökkentheti a kötet úttörő jelentőségét, amelynek pontos és árnyalt megfogalmazása csak a további kutatásoktól várható. E kérdésben megkerülhetetlen Mácza teljesítményének összehasonlítása a korabeli marxista igényű irodalomelmélet és esztétika eredményeivel: V. Pereverzev, P. Szakulin és mások munkásságával, s nem utolsósorban a lukácsi esztétikai alapvűveivel.

40 Az irodalom és munkásosztály Nyugaton közzétételével - esztétikai kultúránk-hagyományaink értékeinek feltárása mellett - ehhez a munkához is segítséget kívántunk nyújtani. Botka Ferenc 40

Az összehasonlítás alapjai már kialakulóban vannak, 1. Nyíró Lajos: Irodalomszociológiai törekvések a szovjet irodalomtudományban. Literatura 1976. 1. sz. 3—21. 2. sz. 3-30., 1977. 1. sz. 3-12., Ungvári Tamás: Avantgarde vagy realizmus? Brecht és Lukács vitájáról. Bp., 1979. 299 1., továbbá Szerdahelyi István: A „nagy realizmus"-tól a realizmusig. ItK 1980. 2. sz. 199-221. Kötetünk lektori jelentésében Szabolcsi Miklós viszont Mácza módszerét egyenesen Lucien Goldmannal hozza kapcsolatba: „Mácza műszere és következtetései bizonyos fokig emlékeztetnek Lucien Goldman fejtegetéseire; ahogyan ő például az „új regényt" elemzi, az emlékeztet Mácza fejtegetéseire is."