Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Botka Ferenc: Előszó

is, de a távolságtartás hatott. S nemcsak Lukácsra — a magyar elméleti irodalom más képviselőire is. Az Irodalom és munkásosztály Nyugaton-iól egyetlen magyar kritika íródott — Matheika Jánosé. Mint cseppben a tenger, elszomorítóan tükröződik benne a RAPP magyar szekciója és a Mácza közti elromlott kapcsolat. A „frakcióharcot" követően, íme, itt adódott a lehetőség a nagy „visszavágásra". A Forradalmi írók Nemzetközi Irodájának a lapjában, a Vesztnyik Inosztrannoj Lityeraturi-bzxí megjelent írás hosszan, gyűrkőző igyekezettel, egy-egy ,Jhibát" kiragadva és átpoütizálva igyekszik elparentálni a kötetet.

33 Ha nem is döntő módon, de bizony ez is hozzájárult a már említett elszigetelődéshez. A szovjet kritika ezzel szemben megbecsüléssel és elismeréssel szólt a munkáról. I. Nuszinov például a Kommunista Akadémia folyóiratában, zRevoljucija i Kultura-ban hangsúlyozza újszerűségét, s azt, hogy milyen széles tárgyismerettel rajzolta meg a bemutatott jelenségek fejlődésvonalát: a szubjektív romantikától az objektív realizmusig. A könyv külön érdemének tartja a konkrét és magas szintű elemzéseket, azok formai vonatkozásait és konklúzióit, örömmel üdvözli a művek eszmerendszerének következetes ideológiai feltárását, többek között Upton Sinclair, Jack London, Pierre Hamp bírálatát, akinek köteteit, úgymond, a szovjet kritikai gyakorlat mindeddig ,.majdhogynem a proletárirodalom példaképeiként emlegette."

34 Hasonlóképpen nyilatkozik G. Jakubovszkij is, aki korábban már A mai Európa művészetét is méltatta. A Voronszkij indította Krasznaja Afov-ban közölt bírálata ugyan számos részletkérdésben vitázik a szerzővel (így például szóvá teszi Mácza irodalommeghatározásának szűkösségét, mivel formulája, úgymond, „nem mutat rá a művészi visszatükrözés jellegére"; nem ért egyet a könyv egyes okfejtéseivel, mivel azok részletei, szerinte, túlhangsúlyozzák a tudatos elem szerepét az alkotói folyamatban, s elhanyagolják annak ösztönös, tudattalan momentumait; továbbá merevnek tartja Mácza elutasító magatartását az utópikus regénnyel, illetve a népdalok formakincsével szemben stb.) Mindez azonban nem akadályozza abban, hogy ki ne emelje a munka úttörő jellegét. A tartalmas és érdekes kötet, szerinte, „megmutatja milyen sok fontos, gyakorlati kérdéssel bíró, politikai vonatkozás van (t j. a vizsgált jelenségkörben — B. F.), amelyet nálunk szinte még fel sem vetettek."

35 S nemcsak újszerűségét dicséri, egyetért módszerével is, például a művek ideológiai és pszichológiai momentumainak megkülönböztetésével és vizsgálatával; s főleg a szerzőnek avval a szándékával, hogy a születőben lévő új irodalommal szemben is sarkítottan vesse fel a minőség kérdését. 33 MaTeíÍKa, RH. — BBCTHMK MHOCTPSHHOU nnTepaTypbi 1928. 4. sz. 139-146. HycMHOB, M. — PeBoniouMfl H xyjibTypa 1927. 3-4. sz. 130-131. nKyÖOBCKMM, T. - KpacHan HOBb 1928. 1. sz. 257-261.