Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Botka Ferenc: Előszó

S lényegében ezt a gondolatot ismétli meg az „új orosz" irodalom fejlődését bemutató szemléjében, amelyet a RAPP magyar szekciójának vezetése juttatott el a Budapesten megjelenő 100% szerkesztéséhez.

1 2 A cikkekkor még bizakodva szól a proletárírók mozgalmáról, feltételezve, hogy az magáévá teszi az 1925-ös párthatározat egyik fő intencióját: a magasabb művészi igény általános érvényesítését. Az „igazi" proletárírók és a volt „maisták" közötti együttműködés azonban nem sokáig volt konfliktusmentes. S nem is annyira a különböző kifejezésmód miatt! A szekció számos tagját ingerelték Mácza szóban és írásban is kinyilvánított kritikái, amelyek tekintettel voltak ugyan a művek politikai tartalmára, „érdemeire", de minden esetben következetesen és a fent kifejtett értelemben vetették fel a művészi színvonal kérdését. (Különösen Illés Béla reagált érzékenyen ezekre a bírálatokra, amelyek sorra mutatták ki Moszkvában megjelenő köteteiről és 1925-ben bemutatott színdarabjáról, hogy túlteng bennük a zsurnalizmus.)

1 3 A feszültségek végül is 1927 nyarán „frakcióharcba" csaptak át — legalábbis így fogalmazódott meg a ránk maradt nyomtatott dokumentumokban, amelyek néhány év múltán Matheika János neve alatt jelentek meg.

14 A Leontyevszkij pereulokban működő nemzetközi emigránsklubban, ahol a magyar szekció is helyet kapott, késhegyig menő viták folytak a proletárirodalom jellegéről, pontosabban arról, hogy „egyesek" a művészetben nem a tartalmat = a politikumot tartják elsődlegesnek, hanem a formát, s mint ilyenek végső soron kerékkötői az új irodalomnak. S minthogy, úgymond, ez az irodalom politikus, politikai funkciója van, az, aki ennek kibontakoztatását hátráltatja, — az politikailag is elmarasztalható... A dolog odáig fajult, hogy a magyar pártvezetésnek vizsgálatot kellett indítani az ügyben. Ennek levezetését szerencsére Karikás Frigyesre bízta, aki ekkor már maga is írogatott - s nem is rosszul —, de az irodalom belharcaiban sohasem vett részt. Karikás ugyan a maga józan mértéktartásával megállapította, hogy szó sincs semmiféle politikai frakciózásról, a viták módszerbeli kérdések körül forognak, az indulatoknak, a „vonzásoknak és taszításoknak" azonban parancsolni nem tudott.

1 s 12 János Lajos: Jegyzetek az új orosz irodalom fejlődéséhez. 100% 1928. jan. 151-156. Újraközlése: Tamás Aladár: 100%. A KMP legális folyóirata. Bp., 1964. 395-399. Í3 / Ilyen például a KoBep CTenaHa Pa3HHa bírálata: flenaTb M peBonrounR 1926. 2. sz. 228-229. A többi mű értékelését 1. kötetünk 121-125. oldalain. ^L. a 9. jegyzetben idézett tanulmány 128-129. oldalait, továbbá: MaTeÜKa, HH: BeHrepcKan nponeTapcKan nnTepaTypa. JlnTepaTypHaH ra36Ta 1930. okt. 29. 50. sz. 2. Ez utóbbit és Mácza közzé nem tett válaszát 1. kötetünk függelékében. 15

Mácza János szóbeli közlése. Karikás „közvetítő" szerepéről Hidas Antal is megemlékezik, bár kissé színpadiasan láttatja. L. Egy romantikus forradalmár. In: Hidas Antal: Szólok az időhöz. Bp., 1979. 419-420. - A frakcióharc további dokumentuma Mácza János - az előbbi jegyzetben említett - cikke, amelyben Matheika János Lityeraturnaja Gazetában közzétett összefoglalóját kívánta helyreigazítani.