Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)
Botka Ferenc: Előszó
azok, úgymond, nem közérthetők.) Mácza szubjektív fenntartásait hamarosan a párt 1925-beli határozata is igazolta. E nagyjelentőségű dokumentum elítélte a proletárírók irodalompolitikai vagdalkozásait és hegemonisztikus törekvéseit, szabad teret biztosított a különféle irodalmi csoportok versenyének, s e verseny mércéjéül — nem a puszta politikumot, hanem az eszmei elkötelezettséget s az alkotások művészi színvonalát állította^ 3 Az egyéni és szakmai szimpátiák mellett azonban hamarosan jelentkeztek más vonzások is, amelyek Mácza párttagságával, illetve emigránsi „státusával" voltak összefüggésben. Ebben a közegben az a gyakorlat érvényesült, hogy a párttag szinte automatikusan a proletárírók szervezetéhez kapcsolódott, hiszen a szovjet irodalmi életben is nagyjában ez történt. A Moszkvában élő írók: a polgárháborút végigharcoló joviális Zalka Máté 4 , a sarkítottan fogalmazó Matheika János, aki „kicseréltként" jutott 1922-ben szovjet földre, 5 s a gyors tájékozódású Illés Béla (Máczával egy időben érkezett) 6 valamennyien a proletárírókkal kerültek szervezeti és személyes kapcsolatba, s már 1924-ben javasolták a RAPP (az Oroszországi Proletár-Írók Szövetsége rövidítése) magyar szekciójának a megalakítását. Mácza kezdetben tütakozott e gyakorlat ellen; nemcsak a már említett fenntartásai miatt, hanem azért is, mert úgy tapasztalta, hogy a proletárírók szervezete, pontosabban: vezetőségének egy része értetlenül fogadta az 1925ös párthatározatot, és vonakodott annak következetes végrehajtásától. 7 Mácza végül mégis engedett. Nem is annyira a többségnek, mint inkább annak a reménynek, hogy a szekció, amelynek titkára Matheika János lett, munkaprogramjában nem fogja hangsúlyozni a tagjaik közt fennálló ízléskülönbségeket; a közös ügy előrevitele érdekében egyesíteni kívánja az avantgarde-ból jöttek és a hagyományos úton haladók művészi törekvéseit. 3 > A párthatározatról és a húszas évek irodalmi csoportosulásairól 1. a Helikon 1966. 1-2. számát. 4 Zalka Máté pályaképéről 1. O. K. Rosszijanov; Zalka Máté. Bp., 1968. 159 1., és Garamvölgyi József: Zalka Máté. In: Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Szerk. Illés László. Bp., 1967. 182-194. 5 Kicserélteknek nevezték azokat, akiket a szovjet hatóságok - volt hadifogoly tisztek ellenében - váltottak ki a magyar börtönökből. Az elsó' ilyen akció 1920-ban volt. Matheika János a második csoporttal került ki a Szovjetunióba. Munkásságának összefoglalása: Szántó Gábor András: Matheika János. In: „Vár egy új világ." Szerk. Illés László, József Farkas. Bp., 1975.192-230. 6 Illés Béláról 1. Diószegi András: Illés Béla. Bp., 1966. 208 1. (Arcok és vallomások), továbbá: Kortársak Ülés Béláról. Szerk. Vasvári István. Bp., 1965. 159. 1. (írói arcképvázlatok 5.) 7 ' A vezetőség e megosztottságáról es belharcairól Illés Béla még kisregényt is írt: YKOOH Bopuca BonKoea. MocKBa 1926, 75 p. Ismertetését, értékelését 1. Botka Ferenc: Rongyos vitézek. ItK 1980. 4. sz.
