Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

III. A költészet problémái

van kutyám, s annak emberi szeme, van kék noteszem, és benne harminchárom gyönyörű leánynév, van éles zsebkésem és pisztolyom, nyakkendőmben rubintos tűm, kedvesem, aki a tavaszi füvön táncol, (esténként rétre járok vele a temető mögé, és minthogy fodrászleány, szagos a keze, arca és haja, mintha párna helyett rózsabokorba feküdt volna tegnap) és hogy el ne felejtsem, van még egy üres krém-skatulyám, az ablakban szomorú, száraz muskátli, gomblyukamban virág és szívemben zokogás. Ha otthon vagyok, nem kell mindig az utcára néznem, nézek a csillagokba is, fésűn zenélek és dalolok, ujjaim a tölgyfaasztalon dobolnak, s úgy érzem, mintha megölelnének. Biztosan mondják sokan: ez bizony nekem nem lenne elég, és ha neked elegendő, nekem nem lenne az, ó igen, hiszen én is szívesebben venném, ha többem lenne, de én okos szegény vagyok: mert a csillagok pályáját járom, és hiszek a Kommunista Kiáltványban, hiszem, hogy eljön egyszer a nap, mikor én is elégedett leszek, hiszem, hogy egyszer én is úr leszek, s magasan, magasan Prága felett repülök aeroplánon.* *Ford. Mácza János. Első közlése: Munkás (Kassa) 1922. febr. 2; 27. sz. 2. (B. F.)