Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

III. A költészet problémái

gest, aki „segít nekik" megvalósítani politikájuk eszmei tartalmát. A költők, „a nép vezérei" ezt a szövetségest megtalálták (vagy megtalálni vélték) a forradalmi proletariátusban, a forradalmi szociáldemokráciában. A politikus költőknek ez a társadalmi valóság felé tett új lépése további eltávolodást jelentett a korábbi elvontságtól. Marcel Martinet például aki a háború előtt a százszázalékos individualizmus apostola volt, 191'6-ban már nemcsak az egyén etikai erőit ébresztgeti, hanem az osztály szolidaritás érzését is: A kongresszusaitokon megszorítottátok egymás kezét, bajtársak! Egy vér, egy test. Berlin, London, Paris, Bécs, Moszkva, Brüsszel, Itt voltatok! A munkások egész népe itt volt; A régi világ érezte már összefogott kezeitek durva és nyomasztó súlyát, Reszketve, mert igazságtalansága és zsarnoksága fölött neheztelve fölzendült a jog és a szabadság hangja. Ez tegnap volt. . . És ma? Ma úgy, mint tegnap, Berlin, London, Paris, Bécs, Moszkva, Brüsszel, Itt vagytok, a munkások egész népe itt van, Igen, itt van az alázatosak népe, A fecsegők és hitszegő testvérek népe. Azok a kezek, melyeket megszorítottál, Puskákat, lándzsákat, kardokat tartanak most És ágyúkat, mozsarakat, gépfegyvereket szolgálnak ki Ellened! És te! Neked is van golyószóród, Neked is van jó puskád A testvéred ellen. (Reiter Róbert ford.)* Walter Hasenclever ekkoriban ódát ír Kari Liebknechtől, amelyben „egyetemes emberi szeretetét" - egy osztály képviselőjére vetíti át; s versében bátran kiáltja a tiszt urak arcába, akik a színházakban szórakoznak, miközben *Első közlése: MA 1919. 4. évf. 4. sz. 68.