Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)
Botka Ferenc: Előszó
alárendeltsége ellenére - alapvető fordulópontot jelent, mert eszmetörténetileg a fejlődésnek ezekben a szakaszaiban következett be a művészetek és a marxizmus-leninizmus első megtermékenyítő — bár túlnyomórészt csak felületi - találkozása. E találkozás szerves asszimilációjából születő eredmények (Gorkij nagyepikája, Majakovszkij költészete stb.) már túlmutatnak a proletárirodalom fogalomkörén, s a szocialista irodalom kiteljesedett, vüágirodalmi rangra emelkedett szakaszába tartoznak. Az Irodalom és munkásosztály Nyugaton tanulmányai — annak ellenére, hogy koncepciójuk alapvetően egybevág a szocialista irodalomnak ezzel a fejlődésképével, s épp az utolsó szakasz körülírását előlegezik — „más nyelven", a maitól eltérő terminológiával íródtak. Szerzőjük nem is ismerhette, illetve alkalmazhatta e fogalomrendszert, hiszen — Szabolcsi Miklós nyomán — irodalomtudományunk is csak az ötvenes-hatvanas évek fordulójától kezdve használja. 2 5 Hogy e terminológiai kettősség ne akadályozzon az együttgondolkodásban, ahhoz mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy a proletárirodalom fogalmát Mácza sajátosan használta. Ebben nemcsak tőlünk — kortársaitól is különbözött. (Lelevics és Averbah a RAPP-hoz tartozók műveiben már eleve az osztályharcos irodalom vitathatatlan remekeit látták.) Mácza viszont a „proletárirodalomról" szólva mindig e szervezeti-mozgalmi gyakorlat által devalvált fogalom megtisztítására, „megemelésére" törekedett, a szocialista irodalom egy magasabb, eszmeileg kifejlett fejlődési fokát állítva maga elé ideálként. Más szóval: a proletárirodalom kifejezést nem szűken, nem korhoz kötötten használta, hanem a mai értelemben vett szocialista irodalom érett, kiteljesedett szakaszát nevezve meg általa. Még mindig a terminológiai körben maradva, arra is rá kell mutatnuk, hogy a proletárirodalom kifejezést Mácza nem csupán „megszokásból", a kor szóhasználatát külsődlegesen követve alkalmazta. Mint ahogy azt nemrég Illés László kifejtette: a proletárirodalom kifejezés létét a húszas években bizonyos — s nem is olyan lényegtelen - elvi meggondolások is indokolták. 2 6 Nem arról van szó, hogy a szocialista irodalom terminusa nem létezett volna, hanem arról, hogy — akkor — annak szintén más, a maitól eltérő értelme volt; használói a jövőben felépülő társadalom irodalmát jelölték vele, amely már nem osztályhoz kötött. Egyesek — így például Trockij — egyenesen azt kívánták vele kifejezni, hogy a proletárforradalom győzelme és a proletárdiktatúra átmeneti időszakában nem létezik, nem létezhet a munkásosztály világnézetét és harcait tükröző önálló irodalom és művészet. 2 5 Szabolcsi Miklós: A szocialista irodalom kutatásának problémáiról. In: Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., 1962. 5-13. 26 Illés László: Viták a proletárirodalom lehetőségéről. ItK 1972. 2. sz. 173-193.
