Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

Itt nagyon jól érezzük magunkat, és nagyon jó dolgunk van. Sok barátunk (Heidegger most itt professzor), s részt veszünk az egyetem életében, — én egy kicsit az oktatásban is, ami a hosszú egyedüllétei után Féldafingban igen jól esik. Az ember kissé kipróbálja másokon, amiket a nagy magányban kigondolt. — Van szép három szobánk és cselédszoba, konyha, - otthon viszünk háztartást, s Lilu boldog, mert vendégeket hívhat, mert egyetemre járhat, mert diskurálhat, s különböző családok gyerekeit dédelgetheti. A város elragadó kis fészek, igazi középnémet, mint a Thüringer Wald, ami ide közel van, - sokat lehet tanulni, sokat dolgozni, ami nekem a legfontosabb. - A csokoládé nagyon olcsó és nagyon sok van, ezt csak azért mondom, hogy tudja, hogyanfogom csokoládéban fürdetni, ha egyszer megint kijön Feldafingba. Drága kis húgom, — ölelje meg beteg Barátomat nevemben, s mondja meg neki, mennyire szeretnék mellette lenni, mennyire kívánom neki, hogy mielőbb megint egészséges legyen, mennyire szeretném látni, s mennyire várom mielőbb Feldafingba. Lili mindezekben az üzenetekben osztozik, és azonkívül velem együtt sokszor öleli kedves barátnőjét. írjon mielőbb Ilonka, - még nem kívánok boldog karácsonyt, mert addig még írok. — Isten áldja mindkettőjüket, - igaz meleg érzelmekkel híve Vili 72. Todtnauberg, [1925.] január 1. Drága Ilonkám! Azt már tudod ugye, hogy milyen lusta levélíró vagyok. Hát azt is tudhatnád, hogy én legalább is úgy örülök, ha jöttök hozzánk, mint Vili. Adja isten, hogy Mihály az új évben egész egészséges legyen, és minél hamarabb jöhessetek Feldafingba. Ezt kívánom nektek az újév örömére, és sok minden más jót hozzá. Mi idejöttünk a Schwarzwaldba karácsonyra, és gyönyörű időket töltöttünk. Minden volt itt, mikor megjöttünk a legszebb nyár volt, meleg és nap, csak feküdtünk a mezőn, és élveztük a sok marburgi köd után a napsütést. Most pedig minden fehér, és a Szilasiék csakis skielnek naphosszat. Sajnos már vége az élvezésnek, holnap lemegyünk Hintersartenba Husserlékhez pár napra, és hétfőn vissza Marburgba. Nagyon örültünk, hogy megint egyszer ide kerültünk, mégis 3 évig laktunk Freiburgban, és azalatt az ember megszereti a vidéket. Január vége felé megint otthon leszünk Féldafingban.