Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

hetnők veletek ezt a szép vidéket. Ilonkának Lilula irkál. Én csak azt üzenem neki, hogy olyan aranyos levelet irt, ami ritkítja párját, látszik, hogy írónő. Azért is ír olyan ritkán, ölellek mindkettőtöket igaz nagy szeretettel Vilid 69. Feldafing, [1924.] július 8. Drága Ilonkám! Hát bizony nagy kár, hogy nem jöttök, attól eltekintve, hogy milyen jó lett volna együtt lenni, nagyon elkényeztettünk volna benneteket. Még mindig nyom az az első nyár itt, az a nagy zűrzavar, rendetlenség, a kevés pénz, amely felett akkor rendelkeztünk, minden hozzá járult, hogy nektek ne legyen olyan jó nálunk, mint ahogy én azt szerettem volna. Most mindig gondoltam, ha jöttök, jóvá tudok tenni minden akkori mulasztást. Dehát értem, ha épp most költöztetek be új villátokba, akkor nem szerettek elmenni De jövőre nincs semmi kifogás, akkor muszáj jönni. Épp most van itt anyósom és Jenő sógorom, jövő hétre együtt megyünk Vubpmesbe, az itt van Tirolban, Innsbruck mellett, ott nyaral Nunus sógornőm, és Muttit elkísérjük, aztán megyünk megint a hegyekbe mászkálni. Már alig várom, először is, gyönyörű szép lesz, aztán remélem, hogy tavasszal szerzett fölösleges kilóimat megint leadom. De azért Feldafing is gyönyörű, minden nap lehet fürödni, egész meleg a víz, és aztán van egy isteni verandánk a tóra. Mindezt azért írom, hogy fájjon a szived, és jövőre biztosan elgyere. Mert úgyis minden az aszszonyon múlik a mifajta férjek mellett. Ilonkám, szeretném látni kis gazdaságodat, nekem már semmi állatom nincs, tavaly hizlaltam egy disznót, de aztán kiszámítottam, hogy olcsóbb, ha veszek egy disznót paraszttól és magam öletem. Nem érdemes a sok munka, és aztán még nem nagyon lehet elmenni hazulról, mert mi lesz a disznóval. Mióta mindent kapni, megint nem érdemes az egész Wirtschaft, a kecskéket, tyúkokat, mindent eladtam. Most csak főzelékem van és gyümölcsöm. Rengeteg eprünk van az idén, és az almafák úgy tele vannak, hogy majd minden ágat alá kell támasztani. Most nagyon csinos a kertünk, tele van rózsával, minden színben. Különben az élet mindig egyforma, egyszer jobb kedvű az ember, egyszer rosszabb, én rendesen jobb, Vili rosszabb. így osztozkodunk. Télen Marburgban voltunk, jövő télre is odamegyünk, de az ember csak úgy lóg a világban,