Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

kéntjeiről'', ezen mikéntek „értelmf összefüggéseiről, - csupa oly tárgy, mely a históriai összefüggések nélkül is izgatói a gondolkodásnak. Ez ugyan nem pontos kifejezés, hogy históriai összefüggés nélkül is. Mert véleményem szerint a szellemi élet csak históriájában van, - az egyetlen módja létének, amennyiben szellemi életet élünk, históriaiak vagyunk. A szellemi élet tevékenysége magában véve benneállás históriai összefüggésben. De oly kérdések: hogy mit jelöl a kimondás „élet" - miről mond „Ja" valamit, - s mire mond „rá" - milyen szituációra vonatkozik az a habitus, amit ,£,ebensanschauung"-nak nevezünk, - mégis másik oldalról, - kiszakítva, - nézik a problémákat. Ezekről a dolgokról tudok legkevesebbet. De vannak előmunkálataim, s volna nagy kedvem a jelenkori filozófiai irodalom néhány jelenségének a kritikus vadságával és szenvedélyességével neki látni, s megnézni kissé közelről, mi az amit „maguk előtt tartanák" - hogy kapták, mit kezdenek vele, - s mi sül ki ily kritikából a filozófia számára. Veszekedni mindig öröm. S van elég kivel. A .X-ebensanschauung" kérdéséről itt van Jaspers, Rickert, Spranger új könyve, - a ,Jieligionsphilosophie" kérdéseiről Scheler, Scholz s még egy sereg. Ha akarod e dolgok valamelyikéről örömmel írok a Nyugatnak. Na, végére jutottam beszámolómnak, öröm volt számomra születésnapod estéjét gondolatban veled töltenem, s magamnak és neked elmondogatni mindent, ami foglalkoztat. Már kb. egy hónappal ezelőtt elküldtem neked ajándékomat: Plotinos teljes görög kiadását, remélem azóta odajutott. - Fájdalom még nem látom közeledni az időt, mikor én is oda jutok a Reviczky utcai lakásba, s könyveid között üldögélhetnék veletek. - De remélem, hogy megint nemsokára itt az idő, mikor ti ültök itt, a szép verandán. Hogy van kis húgom Ilonka? Annyi csokoládé van házunkban, s nincs kinek kínálni belőle! Sokszor gondolunk rá, s szeretnők, ha már nincs itt, legalább írna. — De ugye ő azon jó kis pipák közé tartozik, hogy akiket nem lát, azokat nem is szereti. Amiből ne azt következetessé, hogy én meg az ellenkezője vagyok, s mióta nem látom még jobban szeretem, - csak ha nem látom jobban hiányzik, mintha látom. Ez csak természetes. Hát én most már igazán bevégzem. Nem muszáj gyorsan felelnetek, de előbbutóbb muszáj! Isten áldjon drága Miskám! ölelünk mindketten mindkettőtöket nagy szeretettel Vilid