Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

írok. - Most nem is akarok mást, mint életjelt adni magamról, s életjelt kérni rólad. - Több mint másféléve itt kinn élünk Freiburgban, Baden legszélén, a francia és svájci határon, nagyon kitűnő külső körülmények között. Van szép lakásunk gyönyörű hegyek között, s feleségemmel nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Vannak jó barátaim is, elsősorban Husserl, akihez mély közösség fuz, - s mások, fiatalok is. Régi embereim közül, Mannheim Károly fiatal feleségével itt él a közeli Heidelbergben s elég gyakran összejövünk. A nagy szenvedésem azonban, hogy a filozófiát nagyon háttérbe kellett szorítanom, hogy megélhetésünkről gondoskodhassam. Apósom csak addig volt hajlandó eltartani, míg valami reális pénzkereső foglalkozást kitanulok. Az elmúlt időben ezt meg is tettem, - letettem az egyetemen a kémiai vizsgákat s most kész kémikus vagyok, csak még a doktorátus hiányzik. Közben azonban egy másik kémikussal egy kis gyárat (gyár az már túlzás, de nem tudok mást mondani) alapítottunk; - nem hiszem ugyan, hogy ez jó módja a pénzkeresésnek - inkább hiszem, hogy olcsóbb lett volna, ha habilitálok az egyetemen, mert akkor ugyan pénzt nem keresek, de nem is adok ki fölöslegesen, mint így egy üzemnél, melyről Isten tudja, hajt-e valaha valamit. Sok belső küzködésemnek és szenvedésemnek mindenesetre megvan az az egy előnye,hogy sok minden iránt van érzékem, ami iránt azelőtt nem volt, - s talán lassanként igazán filozófussá leszek, - mennél inkább levetem a Gelehrtség terheit; sok mindenről gondolkoztam s dolgoztam itt ebben az elszigeteltségben, s talán sok mindenről tudnánk beszélni, drága barátom, ha Isten megengedné, hogy találkozzam veled. - Mindig arról beszélünk feleségemmel, hogy nem jönnétek-e egyszer te és feleséged ki hozzánk vendégségbe. Barátok mind látogatják egymást; mért éppen mi nem. Van elég nagy lakásunk, hogy nálunk kényelmesen lakhatnátok, a vidék egyike az elképzelhető legszebbnek, - a Schwarzwald magaslataival, - köröskörül szebbnél szebb kis német városok. Igaz, hogy az utazás hosszú, s az útiköltség nagy, - de egyrészt az emberek nyáron tesznek nagy utazásokat, - sőt egyesek meg Amerikába is elmennek, - ami meg az útiköltséget illeti, behozza magát, ha néhány hétig nálunk maradtok. Nekünk háztartásunk van, s így nálunk létetek semmi megterhelést v. nehézséget nem jelentene. Istenem, de jó volna, ha elhatároznád magad. - Nem tudok most mást imi. Ha az emberek egy pár hétig nem látták egymást, már akkor is nehézséggel jár az első negyedórában beszélgetni egymással, míg át nem hidalták a változásokat, amelyek közben voltak s nem orientálódtak egymással újra. Hát még ha ilyen két esztendő múlt el, amelyben annyi minden történt, - mégis ha láthatnálak, azt hiszem úgy volna, mintha két nappal ezelőtt üldögéltünk volna együtt utoljára este a Barossban. Pedig már nem is tudom, hogy néz ki a Jószsef körút. De hogy a Reviczky utca hogy néz ki, azt még jól tudom. - Szeretnék tudni Paliról és Aladárról is. Paliról azt a hírt hozta feleségem, hogy elvált Valitól. Nagyon lesújtott ez a lehetőség. Cimét nem tudta hozni. De nagyon szeretnék vele érintkezésbe lépni, hogy halljak róla közvet-