Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Gál István: Babits és Szilasi barátsága

got Babits műveinek mindennapi állandó olvasása és elemzése jelentette. Újra meg újra visszatért értő méltatásukra, amelyek a könnyen csüggedő költő önérzetének növelésére és biztatására — jól tudta — szükségesek voltak: „Minden, ami tőled megjelenik, eseménye a világirodalomnak, nagy ünnepe az egész magyar szellemi életnek. De nekem személyesen, egyszerű életemben mindig egy fordulópont." (1930. február 18.) Babits a forradalmak utáni igazoltatások nyomán szerény középiskolai tanári nyugdíját sem kapta. Szilasi méltóképpen tudta becsülni Baumgarten Ferenc hozzáértő és nagylelkű gesztusát, amikor alapítványának kurátori tisztségével Babitsnak biztos létalapot teremtett: „Mondanom sem kell mennyire örülök, hogy Baumgarten téged választott ki végrendelete végrehajtójának. Végre egy látható jele annak a hálának, mellyel neked az egész magyar nemzet tartozik." (1927. február 3.) Az itthoni közöny, sőt ellenszenv megnyilvánulásai alkalmával a hozzáértő tisztelő vigaszával vette körül a költőt: „Mikor fognak már veled úgy foglalkozni, ahogy egyedül méltó hozzád? S mikor tanulják már meg a kicsinyek a tiszteletnek és szellemi distanciának azt a hangját, mely személyedet megilleti?" (1930. február 18.) Szilasi Vilmos Babitshoz írt leveleinek fontossága nemcsak abban áll, hogy hosszú külföldi tartózkodása során kitágult szemhatárával fölismerte Babits kimagasló szerepét magyar és nemzetközi viszonylatokban, hanem abban is, hogy új meg új munkáinak gondos és szakavatott elemzésével az itthoni kritikánál a legtöbb esetben alaposabban vizsgálta azokat. Az évek folyamán rendre sorra kerültek a legkülönbözőbb Babits-művek műfajaik szerint. Legtöbbször világirodalmi párhuzamok és összefüggések rendszerébe illesztve itt a művek a maguk méltó helyére kerülnek. Ezek közül messze kiemelkedő és a vonatkozó hazai irodalmat is beleszámítva a legjobb tanulmány a Halálfíaiió\ szóló, — mind filozófiai szempontból, mind a regénytechnikai fogások elemzését tekintve. (1927. május 20. és 1927. november 26.) Babits Szilasi számára filozófus és költő, sőt „a legfilozófusabb költő a világirodalomban". Nem tesz különbséget a költő és a prózaíró Babits között, számára: „Alig van különbség Mihály prózai munkái és költeményei között. A különbség inkább csak az, hogy emezekben a kutatás izgatottabb, a föllelés gyorsabb, módszeresebb, tehát lassúbb, de épp így felvillanásaiban produktív. Nagy föladat volna s már régen esedékes ennek a csodálatos szellemi teremtésnek karakterét meghatározni és alapvonalait megrajzolni. Remélem, egyszer le lesz hozzá erőm elég."