Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

kát, Nellit, ímruskát. E könyv az egyetlet a világirodalomban, melyben az eszszéista portrét rajzoló művészete egyesül az elbeszélő nagyszerű képességeivel, s melyben emberek atmoszférájukkal, „idejükkel' úgy élnének, mint ebben. Nem szociális tett, - de micsoda vicc az a kívánság. Művészi tett, s annak a legnagyobb. Rendkívül mély és az élet ábrázolásához elsőrendűen alkalmas az a filozófiai gondolat, hogy ami egy embernek legszemélyesebb tulajdonsága, ami által tehát leginkább jellemezhetőbb, egyszersmind az, ami elmúlásának gyökere. Legszemélyesebb életünk tesz a halál fiaivá, - épp az, amiről azt szokták mondani, hogy örök az emberben, épp az az elmúlás mozgatója, mindenikünknek saját ideje van, épp azáltal, hogy saját volta van. Ez filozófiaikig is a legnagyobb igazság, nem relativizmus, hanem épp a megértése annak, miben áll embernek lenni. S sehol a világirodalomban senki sem teremtett alakokat, akik annyira „saját idejükben" élnek, életük természetes idejében, mint a Te alakjaid. Ez regényedet örökre halhatatlanná teszi. Ha valamit ajánlhatnék e remekmű csorbítatlanságának elérésére, az az volna, hogy egy új kiadáshoz nézd át megint gondosan, és töröld azokat a portrészerű jellemzéseket, amelyek ismétlései előzőknek, s melyek épp azáltal, hogy regényed hosszú időközben és lassan készült, kissé elszaporodtak. Mindig újra meg újra behívtad magadat alakjaidba, s így előálltak ismétlődések. Ezek fárasztók az olvasóra s mutatják, hogy egy utolsó simításra már nem telt az alkotás feszültségéből De a mulasztás, pláne hogy egy kis distanciát kaptál regényedhez, játszva pótolható. Adja Isten, hogy erre minél előbb alkalmad legyen, s minél előbb elvégezd, - a legszebb volna itt Féldafingban. Magunkról nincs mit sokat írnom. Élünk, csöndben, mint mindig. Fájdalom, külső munkám az egész évben úgy elfoglalt, hogy nagy munkám, - már lassanként tengeri kígyó, semmit se haladhatott. Most egy hónapja itthon vagyok, s lassankint megint beleélem magam, s oly eredményekhez jutok, amelyeknek néha magam is örülök. Karácsonyra Freiburgba készülünk, hol Husserllel és Heideggerrel van találkozóm, s hol lesz alkalmam gondolataimról beszélni, esetleg elő is adni. Nagyon szép volna, ha karácsony után meg veletek lehetnénk együtt. Már egész bizodalmam Ilonkában van, ő talán csak keresztül viszi, hogy ide gyertek. Lili szeretettel ölel mindkettőtöket, és ő is szívből gratulál születésnapodra. Isten éltessen, drága Miskám! Minden minden jót neked és Ilonkának meleg szeretettel igaz barátod Vili