Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Gál István: Babits és Szilasi barátsága

azt hiszem, megbízható emlékem maradt. Mozgófénykép alakjában tapadt meg tisztelettudó emlékezetemben; mindketten idősebbek voltak nálam, sokkalta műveltebbek, gondolkodásban edzettebbek, jártasabbak is abban, hogy megközelítő pontossággal szavakra fordítsák le azt, ami bennük gondolkodásban végbemegy. Két jelentős fej nézett szembe egymással, arcvonásaik játékával is megismételve gondolataikat. Ritka látvány: két elme működésének ily kifejező, szemmel követhető ütközése."

16 Déry meggyőzően eleveníti meg Szilasit, akivel élete során oly sokat volt együtt, nemcsak mint rokonával, de mint általa igen nagyra becsült szellemi emberrel is: „Termetre is a legmagasabb közülük (testvérei közül ti.) nem philoszi testalkat, öregkorára is hosszú léptű, erélyes, kisportolt mozgású, de hatalmas homlokkal kék szeme fölött; fejformájával, kicsiny, de hajlott orrával, keskeny ajkaival az öreg Adenauer közismert képeire emlékeztet."

17 „Ritka gesztusú ember, a gondolkodást arcának egy hatalmas szoborszerű pózával fejezte ki, hitelesebben, mint Rodin „Gondolkodó" szobra: állát jobb kezének ujjaival átkulcsolva tenyerébe támasztotta, s merőn maga elé nézett: kék szemének párás sugárzása - különös bandzsítás! - kifelé fénylett, de befelé irányult. Oly rendkívüli elvont erővel tekintett agysejtjeibe, mintha szemmel követhetné vajúdásukat, s gondolataiknak sorozatos születését, összeszorított keskeny ajkainak csöndje, mely világrajövetelüket kísérte, a metamorfózis izgalma: a gondolat testté: nyelvvé válása. Mert fogalmakban gondolkodott, nem szavakban."

18 „Mesterségem sok olyan ember közé vezetett, kik világosságot árasztani voltak hivatottak, de kevesen akadtak köztük, akiknek fénye oly meggyőző és útbaigazító, oly nyugtalanító és egyben megnyugtató, tiszta és tisztító, egy szóban összefoglalva oly rendteremtő s továbbsugárzásra ösztönző lett volna, mint elhalt barátom meg nem szűnő fényforrásai."

19 SzÜasi Vilmos hosszú ideig készült, hogy Babitsról való látomását egy nagyobb tanulmányban rögzítse. Több levele, mint költőt, elbeszélőt, esszéírót, sőt mint filozófust méltatja. Amikor Babits leveleinek hazaküldését és nemzeti tulajdonba adását elhatározta, egy a tervezettnél rövidebb, de épp összeszorítottságában plasztikusabb arcképet rajzolt róla, Rövid emlékezés Babits Mihályra címmel, melyet a kötetben közlünk. Szilasi Vilmost Babits akkor ismerte meg, amikor ő maga is a görög irodalom és filozófia felé fordult érdeklődéssel. A 21 éves fiatal Szilasinak Platonról jelent meg könyve 1910-ben. Ez a könyv keltette föl rá az akkoriban Fogarason tanárkodó Babits figyelmét, aki egyik első könyvismertetését írta róla aNyu16 Déry Tibor i.m. 494.1. 17 Déry Tibor i.m. 483.1. 18 Déry Tibor i.m. 495.1.