Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

JEGYZETEK

vész Ilus ekkori lakótársa, Szabó Lőrinc későbbi egyetemi társa, Mattyasovszky Erzsébet küldte számára a következő magyarázattal: „E verset Dienes Barnához írta, aki Franciaországban volt internálva... Ilus hamarább haza tudott jönni, de természetesen majd elepedt vőlegénye után. Hazatérte után azonnal megesküdtek." Ez idő alatt volt Révész Ilus Babits reménytelen szerelme; a Játszottam kezével c. vers utalásai feltehetőleg részben rá vonatkoznak. Különben Szabó Lőrinc tőle kapta 1918. szeptember 6-án az első francia Baudelaire-összest („Lőrincnek baráti szeretettel Ilus"), ezt a kötetet használja majd később fordításai során, mint erről a bejegyzések tanúskodnak (a kötet a Szabó-család tulajdonában lévő könyvtárban). TH. MOORE: VELENCEI GONDOLADAL. Dienes Kató megjegyzése: „Ezt sokat énekeltük együtt Ágival, így, a Lőrinc fordításában." Az angol eredetihez alig hasonlító, dalszövegnek fordított vers. CAZALIS: BRAHMA. (MTA kézirattárában) Szabó Lőrinc a költő két álnevét keverve, pontatlanul írja fel a szerző nevét a kéziratra: „Jean Lahore, Dr. Henry Casalli; 1840—909." A Walch-antológia I. kötetéből. VÁGYAK ÉS SZENVEDÉSEK... A vers eredeti datálása: Debrecen 1918. dec. 2. (vagy 9.); ez ceruzával utóbb átjavítva: 1918. jan. A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN KARDOS PÁL: SZABÓ LŐRINCCEL A FORRADALMAK IDEJÉN. Az emlékezés az Alföld 1965. 2. számában jelent meg. Pártigazolványát: iratai között nem található, pedig minden, a Tanácsköztársaság alatti működésére vonatkozó iratot megőrzött Szabó Lőrinc. 1951-es, a katonaságairól írott jegyzetben már idézett életrajzában erről a következőt írja: „Párttag nem voltam ugyan, ahogy később sem léptem be semmilyen pártba, mindamellett részben ez a tisztviselői szereplésem volt az oka annak, hogy a Tanácsköztársaság megszűntével nem tértem vissza az egyetemre." Babits Mihály bevezető előadásában: A bevezetés hiteles szövege Szabó Lőrinc gyorsírásában megmaradt, ezt bátyja, Zoltán áttette, és a Napjaink 1966. 10. számában Kabdebó Lóránt közölte. Babits irodalomelméleti előadásai: több diákja jegyzeteiben fennmaradt; Szabó Lőrinc gyorsírásos jegyzeteinek töredékét dr. Gergely Pál megfejtésében Gál István közölte a Tiszatáj 1975. 3. számában. (Az előadások jegyzetének gyorsírásos folytatása a „Hadseregszervezet és szolgálati szabályzat" feliratú füzetben — Ms 4676/33. sz. alatt — eddig megfejtetlen.) A gyorsírásos füzet utolsó lapján Szabó Lőrinc a következőket írta: ,,Veni tempore malo et non des semper multam lectionem! Ego scripsi has litteras. 1919. V. 17." Közzé nem tehető költemény: a Nyugtalanság völgye c. kötetben megjelent, és a Franklin társulat kiadásában megjelent Babits összes munkái-ban közölt Szittál-e lassú mérgeket c. vers. Kodolányi tanulmányában: „Tücsökzene" Szabó Lőrincről. Kortárs, 1964. 3. sz.; utóbb a Visszapillantó tükör c. kötetben. Egyik költeményében a Dunában úszó holtakról: a Rutilius levele c. vers, amely a Nyugatban Dunántúli idillek címen megjelent ciklusban, (1921. aug. 1. 15. sz.), majd a Föld, Erdő, Isten kötetben jelent meg: a verset Kardos Pál Debrecenből írt levelében melegen méltatta; az idézet pedig a Súlyos felhők c. versből való. Talán máskor lesz alkalmam elmondani: Kardos Pál ezt az emlékezést