Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

Lelkem titkos rejtekében szent szobor áll: haja ében, haja ég, — szeme kék fehér arca csodaszép! 1917. január 14. A KEDVESEM GÖRÖG KIRÁLYLEÁNY A kedvesem görög királyleány. Fehér angyal. Fehér álom a leple. Oly szép, szelíd ; — arca oly halavány, mintha lelkemből volna kilehelve. Hogy szeretem, nem is tudja talán; finom, törékeny, mint kis aranylepke. A villanyfény ezüstösen remegve ömlik nyakának illatos haván. — Ó vágy! ne lobogj bús szeszéllyel, lelkem! — még vágynod sem szabad az örök dalt hallgatni kéjjel, mely zsongó véréből fakad ! — S te kedvesem, csak nézz kacagva rám, óh édesem, görög királyleány! 1917. január 27. este WINTERNACHT (JAKOB KNEIP) A téli éj homályos álma volt tán? A házon béke árnya, az ablakok bezárva; szél sír a kéményodúban, vihartetőn s a zsindelyen bujkál: klipp-klapp, klipp-klapp, — úgy surran, mint macska, nesztelen —