Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

dat, akár versek, akár nem, nem adok vissza, sőt fent tartom követeléseimet a többire nézve is, amit úgy kicsaltál tőlem? Azt te nekem adtad mind, az többet nem a tiéd, nincs jogod hozzájuk. Mivel én nem tartom azt, amit te, hogy az embernek ifjúkori műveit szégyellni kell és eltüntetni, semmi okot se találok a visszaadásukra. Nagyon örömmel veszem, ha most is küldesz nekem néha valami írásodat, de előre megmondom, hogy ezeket se fogom visszaadni, természetesen, hogyha csak olvasni küldöd, akkor igen. Tudom, hogy ez nem tetszik neked, Lőrinc, de nekem se tetszik, ahogy visszavetted tőlem azokat a verseket. Azt megígérhetem, ha akarod, hogy sose fogom őket nyilvánosságra hozni. Mihálynak add át régi-baráti üdvözletem. Szeretettel üdvözöl Kató Debrecen, 1920. november 1. Kedves Lőrinc, most igazán szerettem volna hamarább válaszolni a leveledre, de képtelen vagyok ráérni valamire. A kicsi most abban a korban van, mikor a legnyűgösebb a gyerek, mindenáron ülni szeretne már, de még nem bír, a fekvést már unja, folyton mulattatni kell, csak akkor van tőle nyugta az embernek, mikor alszik, ezt pedig igen keveset teszi sajnos, még éjszaka is, úgyhogy mindig álmos vagyok miatta. Dehát ezen is túl kell esni, másképp meg most a legkedvesebb. Se tanulni, se olvasni nem tudok semmit. Most éppen alszik és vakáció van, tehát itthon vagyok, azért tudok írni. Nagyon feledékeny vagy, kedves Lőrinc. Mennyit beszéltünk hajdanában az én görög—latin szakomról, és már nem tudod, hogy milyen szakos vagyok! Dehát nem vethetem szemedre, hiszen anynyi minden sokkal érdekesebb dolgokat tartasz meg a fejedben, hogy nem csuda, ha ilyen apróságokra nem jut hely. Szóval görög és latin a szakom, semmi más. Mind a kettőből külön-külön kell dolgozatot írni, vagy irodalmit, vagy nyelvészetit. A latin professzor egy elsőrangú ember, a modora hasonlít a Schmidtéhez (azt hiszem, ismerted), a tudása sokkal több, mint a Némethy úré Pesten, az előadása érdekes, szellemes és nagyszerűen tudja beleavatni az embert a dolgok lényegébe. Ő mondta, hogy elég szégyen az egyetemi hallgatókra, hogy témáikat mindig a tanártól kell kérniük. Látod, ezért nem akarok tőle kérni témát. A görög prof. elég közönséges ember, elég sokat tud, de nagyon ostobául mondja el. Azt hiszem, ő is szívesen venné, ha magam választanék témát. Hogy milyen körből szeretnék, magam sem tudom. Régen ugyan húztam a mithológiához, mostanában nem érek rá ilyenekre gondolni. Nem ismered a Walter Pater