Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

Hogy mondhatsz olyat, hogy én durva kézzel nyúlok a te álmaidhoz, mikor csak azt mondom, hogy nem azonosak az enyéimmel? Igenis, te nyúlsz durva kézzel az én álmaimhoz, mert azt mondod, hogy nincsenek. Ezt már igazán jobban tudhatom én, mint te. Azt mondod (ez neked nem frázis?): ,,egy úton megyünk mind: a halál felé." Nem igaz, mert mind más úton megyünk, de minden út a halálhoz vezet. Az utak pedig a különböző életek. Mindegyikünk szépen akar élni, de a maga módja és ízlése szerint. Azt hiszem mindenről írtam, és nagy vonásokban mindent megírtam. A levelezés egész fölösleges, te is beláthatod. Természetesen, hisz azt kivehetted a levelemből, én egyáltalán nem haragszom rád, csak nem tudok barátod lenni. Mégegyszer: isten veled Kató Debrecen, 1920. május 4. Kedves Lőrinc, végtelenül csodálkoztam kedves leveleden, annyival is inkább, mert régi ismeretségünk feljogosít azt hinnem, hogy jobban tudod, mikor van a névnapom, t. i. november 25-én. Különösen mélyértelmű mesédnek örültem nagyon, amelyet ugyan ismertem, de nem ilyen alkalmazásban. Nagyon köszönöm, hogy így burkoltan figyelmeztetsz egyes dolgokra, igazán nagy szükségem is van rá, mert senki tanácsadóm nincs s így te vagy az egyetlen, aki olyan jó vagy hozzám, hogy a kegyetlen egyszarvút és rémes helyzetem szomorú komikumát megmutatod. Mindazonáltal kedves Lőrinc, bármilyen nagy jóakaróm vagy is, nagyon kérlek, hogy máskor ne akarj zavarni nagyszerű nyugalmamban, mert úgyse sikerül. Nagyon helyesen írtad, hogy alapjában véve a balgának van igaza, azért én is akarok inkább boldog balga, mint boldogtalan tisztánlátó lenni. Ez nem mondja, hogy az is vagyok. A nekem dedikált Omárt nagyon köszönöm. Remélem, ha pünkösdkor hazajössz, minket is meglátogatsz. Üdvözöl régi barátod Kató Ui. Légy szíves máskor Czellár F.-nének címezni a levelem, mert a postás alig akarta ezt is ideadni. Debrecen, 1920. október 10. Kedves Lőrinc, bocsáss meg, hogy ilyen soká válaszolok s hogy még meg sem köszöntem a kéziratot, amit küldtél, de gondolhatod,