Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

SZABÓ LŐRINC GIMNÁZIUMI MAGYAR DOLGOZATAIBÓL ÖTÖDIK DOLGOZAT — Elmélkedni kell Franklin Benjámin következő paradoxona fölött: „Ha a gazemberek ismernék a becsületesség előnyeit, — csupa gazemberségből becsületesekké lennének." — „Az ember értelme a morál." Ez az ami az ész adományán kívül megkülönböztet bennünket a primáták más képviselőitől. Bizonyos mértékben már a legrégibb időkben ki kellett fejlődve lennie, s leg­első alakja a „család" fogalmában összpontosult. El tudjuk azonban képzelni az emberi fejlődés amaz állapotát, melyben társadalom s az emberi élet egymást kölcsönösen támogató kialakulása nem volt még, — mikor az emberek úgy éltek, hogy ki-ki a maga számlájára vé­gezte dolgát s mással nem törődött. A közös veszély érzete és félelme lehetett az, ami az ugyanazon a földrajzi területen élő embereket egyesítette. Később, mikor már életközösséget is folytatott az ember, — az élete megállapodás, vagy szokás útján létrejött alapelveken, törvényeken épült fel. Itt rejtőzik csírájában az erkölcsi törvény, mely ettől kezdve mindinkább köte­lezővé lett s végre — mondhatjuk —: a fizikai törvények erejére emelkedett. Eleinte ez kevésre szorítkozhatott, de a szolidaritás fej­lődését nyomon követte ennek a törvénynek folytonos szélesbülése is. Hogy az idők folyamán változásoknak volt alávetve, az természetesnek található. Az erkölcs ugyan absztrakt fogalom, olyan elfogadott nor­matívum, amely szerint a társadalmak a maguk életét berendezik —, de éppen azért, mivel konvenció, megállapodás útján jön létre, a szokással együtt megváltozhatik, fölcserélődhetik. Az emberiség tör­ténelme tanítja is, hogy az erkölcsi elvek változnak, hogy minden kornak külön-külön jellemző erkölcsi felfogása van, amelyben egy másik koré nem illeszthető be. így pl. a római birodalom hanyatlá­sának dégénérait állapotait, a rabszolgatartó rendszert stb. a keresz­ténység elterjedése egy csapással megszüntette, ami tehát azelőtt ter­mészetes volt, most bűn lett. — Viszont igaz az is, hogy vannak bű­nök, melyekről a vélemények talán sohsem fognak megváltozni. Annyi azonban bizonyos, hogy mindig lesznek gazemberek: — az ókorban, Franklin idejében, a jelenben, a jövőben egyaránt. Kö­vetkezésképp örökké élni fog Franklin e paradoxona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom