Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
JEGYZETEK
garasi, Lukács, Mannheim s a többiek társaságához tartozott (L.: A magyar filozófiai gondolkodás a századelőn, 1977), az ellenforradalom kezdetén ellenben elvállalta a Városi Könyvtár (a későbbi Szabó Ervin ktár) vezetését. Egy Gondolat-cikk-paródiát: Feltehetően az MTA kézirattárában lévő, Babits-kéziratnak tulajdonított írás: „B. M. — Pávatollak. — Műfordítások. — Táltos kiadás" címmel (Ms. 4699/67. sz.) Ue. a kéziraton van Dehmel Venus Perversa, és Aretino A bujaság szonettjeiből c. versének fordítása. Verlaine-kötet: Verlaine Femmes című kötete, első kiadását bezúzták, a második, négy verssel kibővítve „a háború ötödik évében", 1919-ben jelent meg franciául. Móricz felkért, hogy gyermekei mellé álljak be instruktornak: L.: Móricz Virág: Apám regénye; és Szabó Lőrincnek a Szabó-család tulajdonában lévő tárca-kéziratát; ez stilizálva adja elő nevelősködése záróepizódját (pl. „lakásán" telefon nem volt) : „ ... lakásomon egyszer csak megszólal a telefon. Nyár eleje volt, vakáció. Vakáció részben nekem is, mert egész télen és tavaszon át egy híres magyar regényíró kislányait tanítottam, aki nálam sokkal idősebb volt és nagyon atyafiságosan bánt velem. Ez az író hívott föl. Ügy hiszem elég rossz tanítómester voltam, de a lánykák, szerencsémre, okosak. S a vizsga kitűnően sikerült. Azt mondja a hang a telefonban, minden bevezető nélkül: — Lőrinc, szereti maga Goethét? — Szeretem... — feleltem meglepetve és bizonytalanul. — Akkor jó. Isten vele. Ennyi volt a egész. S délután ajándékba érkezett hozzám egy tizenöt kötetes GoethesWerke, vizsgái emlékül." Anatole France-nak küldött sürgöny: A Népszava 1920. jan. 8-i száma közli a konzervatív, hivatalos irodalmi fórumok válaszát a kivégzések és a terror elleni tiltakozásra: „A legelőkelőbb magyar tudományos, irodalmi és újságírói testületek alulírott képviselői a következő táviratot küldték Anatole France-nak: Anatole France úrnak, az Akadémia tagjának, Párizs. Az emberiség ellen követtek el bűnt azok, akik félrevezetvén önt és barátait, az ön tollát használták fel arra, hogy szerencsétlen hazánkat igaztalan váddal illessék a nagyvilág előtt, ön azt mondja az Arbeiter Zeitunghoz intézett táviratában, hogy tiltakoznak a barbár halálos ítéletek ellen, amelyek magyar szocialistákat és forradalmárokat hóhérkézre adnak. Fölvilágosítjuk önöket, hogy nem szocialistákat és forradalmárokat ítéltek halálra, hanem gonosztevőket és gyilkosokat, akikkel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is megtagadott minden közösséget. A törvényes magyar bíróság heteken át való nyilvános tárgyalás és számtalan tanú kihallgatása után hozta meg az ítéleteket, amelyeket a legfelsőbb magyar bíróság átvizsgált és jóváhagyottt. Bennünket is mélyen megrendít, hogy békére és nyugalomra vágyó fővárosunkban halálos ítéleteket kell végrehajtani. Higgye el nekünk, tisztelt Mester, hogy mi is boldogok volnánk, ha a halálbüntetést egyáltalán el lehetne törölni, de ez a borzalmas kényszerűség az emberiség ügyét szolgálja. Herczeg Ferenc író, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, a Petőfi Társaság elnöke, Beöthy Zsolt egyetemi tanár, a Kisfaludy Társaság elnöke, Rákosi Jenő főszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyarországi Újságírók egyesülete tiszteletbeli tagja, Hoitsy Pál író, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének elnöke, Ágai Béla főszerkesztő, a Budapesti Lapkiadók Szindikátusának elnöke, Márkus Miksa a Magyarországi Újságírók Egyesületének elnöke, Turi Béla főszerkesztő a Pázmány Egyesület, katolikus írók és hírlapírók egyesületének elnöke." (közli: Steiner Ágota: Küzdelem a harmóniáért, 1971.) De nemcsak Anatole France, hanem számos író, köztük Heinrich és Thomas Mann, Richard Dehmel tiltakoztak. A szélsőjobboldali fajvédő TJJ Nemzedék január 9. számában Vajon miért? címmel közöl erről glosszát. A külföldnek szánt ál-
