Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

JEGYZETEK

kinek állást kell foglalnia valamelyik véglet mellett. Én pedig azt mondom: nem szabad melléállni egyik végletnek sem, hol mind a két véglet rossz. Nem a gyávaság: az erkölcs diktálja ezt nekem. Maradok egyébként személyileg mindnyájatoknak régi tisztelőtök és barátotok, Babits Mihály." E levelet Babits Mihály egy névjegyen még a következő sorokkal kísérte : „Kedves Szabó Dezső! A mellékelt levelet már akkor megírtam, mikor jónak láttál egy furcsa üzenetet küldeni címemre. Azonban Kosztolányi sürgető kérésére a levél elküldését elhalasztottam. Ma mégis elkü'döm. Lojalitásodtól elvárom, hogy a levelet ne csak egyes kikapott részletekben hanem egész terjedelmében ismertesd meg a Szövetséggel, Babits Mihály." A levél átadására Babits Mihály alulírott Szabó Lőrincet, a Magyar Írók Szövetségének alkalmazottját kérte föl, aki azt személyesen nyújtotta át. Szabó Dezső a levelet azonnal elolvasta, rögtön öszszetépte, és kijelentette, hogy annak tartalmából egy szót sem fog a Szövetség tudomására hozni. Ezek után Babits Mihály jogosítva és kényszerítve érzi magát a levelet és valódi tényállást olyan úton hozni a Szövetség tagjainak tudomására, amilyen úton tudja: annál inkább, mert ez újabb levél az előbbit tárgytalanná teszi: holott Szabó Dezső, saját — alulírott Szabó Lőrinc előtt tett — kijelentése szerint, ezt az előbbi levelet szándékozik a Szövetség közgyűlése elé terjeszteni, egymagában és olyan kommentárok kíséretében, melyek annak tartalmát helytelen megvilágításba helyeznék. Ezen írásban vázolt tényekről alulírottaknak megtörténésük idejében tudomásunk volt, azoknak igazságáról, valamint az idézett levelek tartalmának azonosságáról és elküldésük megtörténtéről meggyőződtünk, és a jelen írás igazmondását aláírásunkkal bizonyítjuk. Horvát Henrik, tanár, író: G. Szabó Lőrinc, a Magyar írók Szövetségének alkalmazottja Az ekkori sérelem tanulságaként nyilatkozik Babits utóbb az Est 1920. november 7-i számában a Kosztolányi—Szabó Dezső polémia idején, az 1919 őszi véleményét hangoztatva. A nyilatkozat fogalmazványát Szabó Lőrinc őrizte meg (MTA kézirattárában) : „Kosztolányit én igen nagyra becsülöm mint költőt. Idegen hatásokról éppen Szabónak nincs joga beszélni: hisz ki engedett oly engedelmesen a legellentétesebb politikai és irodalmi szuggesztióknak, mint ő? Az a tónus, amivel Szabó harcol, bevallom felháborít; csak balkáni irodalmakban képzeltem ilyenéknek a 'vezéreket'. Természetesen nem vártam különbet tőle; nem szívesen láttam őt annakidején a Nyugatnál mikor rajongó kommunista volt; pártállása azóta megváltozott — ezt nem tartom tisztességtelennek; de mikor egy írótársunkat ugyanavval vádolja és gyanúsítja, amit maga is elkövetett: tiltakoznunk kell, bár bizonnyal a magunk fejére vonjuk is evvel mindig kész és válogatatlan fegyvereit. B. M." Minderről részletesen 1.: Nagy Péter: Szabó Dezső az ellenforradalomban. I960.; és Sipos Lajos: Babits Mihály és a forradalmak kora. 1976. Lendvai István költő, ekkor jobboldali, fajvédő újságíró. Szabó Dezső ügyvezető elnök mellett a Magyar írók Szövetségének ügyvezető titkára, utóbb szembefordul a fasizmussal, amelynek végül áldozata lett. Sztrókay Kálmán ismeretterjesztő író, újságíró, műfordító. Herkó Páter: élclap, ekkor már Magyar Herkó Páter néven; szerk.: Markos Gyula. A kis Dienesék: A francia internálásból hazatért Dienes Barna és felesége Révész Ilus. Zoltán: Szabó Lőrinc