Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

tatták volna. Május elsején többen közülünk énekelve-harsogva vegyültek el az ünneplő tömegben. Nem emlékszem, hogy Lőrinc velünk lett volna. * * * A Kisnapló 1920 március 6-i bejegyzései közt megemlíti Szabó Lőrinc, hogy este 8 óra tájt a Centrálban telefonon kereste őt „Nagy Mária úrhölgy", nyári ismerős a kommün korából. Találkozót beszéltek meg, nagy sétát tettek a Parlament téren és mesélgették a nyár történetét, s a régi ismerősök között felemlegették a „debreceni fiúkat". A telefonhívás, találkozás, emlékébresztgetés mögött egy regényes-tragikus história húzódik meg. Nagy Mária — Nagy Antal esztergomi főreáliskolai tanár leánya — kolleginánk volt az egyetemen. Dús barnahajú, csillogó szemű, sudár szép leány, sokat beszélgettünk a folyosón, gyakran elkísértem az előadások után otthonába, egy korábban apácák vezette leányotthonba, a Mária utca közelében. Félig-formán csaptam is neki a szelet, láthatólag nem voltam terhére. Május utolsóelőtti napján Mária közölte, hogy szombaton hajón hazamegy Esztergomba a szüleihez. Én nyomban vállalkoztam, hogy elkísérem. Igenám, de Mária már megbeszélte két társnőjével, hogy azokat is magával viszi. Sebaj, vágtam rá, én is elhívom két jóbarátomat, Béber Lacit és Szabó Lőrincet, s hárman-párosban kellemes kirándulást csinálunk. így is történt. Május 31-én reggel behajóztunk az Eskü-térnél, a párok kiválasztódása csakhamar lebonyolódott, s a félig üres hajóval, vidám társalgás, heves udvarlás közepette valamikor koradélután megérkeztünk Dömösre. Itt a kapitány arról értesült, hogy a Dunakanyartól északnyugatra harcok kezdődtek, a hajó nem mehet tovább. De az azonnali visszatérésre sem volt lehetőség, a gőzös csak reggel fordult Budapestre. Viszonylag gyorsan feltaláltuk magunkat, parasztházaknál szállást szereztünk külön a lányoknak, külön a fiúknak, ennivalót is kaptunk, azonban Máriát a községben elterjedt szóbeszéd nyugtalanítani kezdte. Azt mesélték, hogy kisebb vörös egységek Esztergomból áttörtek a hídon Párkányba, és harcba bonyolódtak a túlpartot megszállva tartó cseh fehér csapatokkal. Hosszasan meghánytuk-vetettük a lehetőségeket, végül abban állapodtunk meg, hogy Mária két barátnője Lacival és Lőrinccel visszahajókázik Budapestre, ő maga pedig valamilyen módon igyekszik eljutni Esztergomba. Sikerült is egy bricskát szereznünk, amelynek tulajdonosa „jó kékpénzért" vállalkozott arra, hogy Esztergomba hajtat. Én nem en-