Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

B. Forradalom és ellenforradalom 7. A dadaizmus és örökösei Az irodalomban és a művészetben a különböző társadalmi tendenciák a háború előtt és a háború alatt ugyanúgy folytatták a harcot egymás ellen, mint ahogy a nagyipar s a koncentrált finánc- és ipari tőke konstruktív, progresszív tendenciái is tovább harcoltak a kispolgári gazdasági és ideológiai erők destruktív lázadó törekvéseivel. Ezek az egymással szembenálló tendenciák akkor még dialektikus fejlődésük első időszakában jártak: ezen a fokon a tézis és az antitézis olyan szorosan összefonódik, hogy formáikat csak nehezen lehet elhatárolni. Erre a legjellemzőbb példa a futurizmus (1. az 1. sz. ábrát), amelyben az ipar, a magántulajdon és a metafizikus individualizmus új formáinak legkülönbözőbb pozitív erői harcolnak. Amilyen mértékben azonban kiéleződtek a társadalom belső ellentmondásai, oly mértékben váltak világosabbá a művészet szembenálló tendenciái is. Amikor ugyanis az imperialista háború utáni időszakban élesen elhatárolódtak egymástól a társadalom forradalmi és ellenforradalmi erői, s az ellenforradalmi erőkön belül is elváltak egymástól egyrészt a kispolgári restauráció erői (a fasizmus és válfajai), másrészt az imperialista nagytőke erői amelyek a ,,Völkerbund"-rói hangoztatott liberális frázisokkal próbálják álcázni a terrort) — ezzel egyidejűleg eldőlt az irodalmi-művészeti irányzatok további sorsa is. Miként a társadalmi erők osztályharcában, ugyanúgy az irodalom és a művészet területén is három irányzat alakult ki. A proletárforradalom tendenciáihoz csatlakozva olyan írócsoportok alakultak, amelyek különféle utakon járva igyekeznek megteremteni a forradalmi proletár érzelmek és gondolatok kifejezésének rendszerét.