Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

Mi lehet az irodalom tartalma? A kérdésre egyszerű a válasz: az Ember. De az Ember, nem pedig a pocakos burzsuj, nem a ko­kott vagy a burzsoá irodalom más effajta „hőse". Az Ember, aki utolsó eszményképe az egyrészt „monumentális", másrészt „erköl­csös" életnek. Az Ember, de nem mint meghatározott realitás, hanem mint meghatározott cél. Ahhoz azonban, hogy elérjék ezt a célt az irodalomban, hogy for­radalmasítsák az irodalmat (amelynek segítségével „végbemegy a társadalmi forradalom is"), módszerre van szükség. A módszert illetően az egész ifjúság megegyezett abban, hogy mindenekelőtt a világszemlélet apolitizmusa ellen kell harcolni, vagyis arra van szükség, hogy az irodalomnak politikai érdeke, politikai jellege legyen. („Politisierung der Kunst" — mondták.) Magától értetődik azonban, hogy ez a megállapítás nem kielégítő; benne rejlik egy másik kérdés is: milyennek kell lennie ennek a „politikai jellegnek", milyen ez a „politika"? S e kérdés eldöntésekor szétváltak a fiatal irodalmárok útjai. Eleinte ugyan mintha még egyetértettek volna abban, hogy e po­litikának „aktívnak" kell lennie, de az aktivitás mégiscsak több­féle lehet; és ekkor véglegesen világos, határozott álláspontra kel­lett helyezkedniük. Ez azonban már az imperialista háború alatt történt. Pfemfert csoportja (Ludwig Bäumer, Albert Ehrenstein, Karl Öl­ten, Yvan Göll, Ludwig Rubiner, Franz Jung), a Die Aktion, a forradalmi szociáldemokrácia, Karl Liebknecht álláspontját tette magáévá; az „aktivisták" „hivatalos" csoportja (Kurt Hiller, René Schikele, Johannes R. Becher, Franz Werfel) az „egyetemes em­beri politika", a „kozmikus szerelem" politikájának zászlaját emel­te magasba, a többiek pedig (Walter Hasenclever, Gottfried Benn, Heinrich Mann) egyelőre igyekeztek tartózkodni a döntéstől, illet­ve megteremteni az új szocialista irodalom és az aktivizmus vala­milyen szintézisét. Valamennyien azonban szervezett, eleven mozgalmat akartak létre­hozni, amely kiterjeszti befolyását a társadalomra is, hogy felkeltse az emberek politikai vagy „emberi" aktivitását. Mint olyan irodalmi mozgalom, amely bizonyos társadalmi hatás­sal is rendelkezett, a legerősebb a Die Aktion című folyóirat cso­portja volt. A csoport programja, mint már említettük, közel állt a szociálde­mokrácia balszárnyának programjához. A Die Aktion jellege pro­pagandisztikus, forradalmi volt, az országban kialakult általános helyzethez mérten igyekezett magát minél markánsabban kifejezni. Legfőbb céljának az ifjúság világnézetének szocialista nevelését, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom