Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Művészeti és irodalmi iskolák

MŰVÉSZETI ÉS IRODALMI ISKOLÁK 1. Űj korszak A kapitalista Európában a művészet és az irodalom szempontjából az új korszak az impresszionizmus és a dekadencia hanyatlásának jegyében kezdődött, az utóbbiba, vagyis a dekadencia fogalmába beleértve a szimbolizmust, a miszticizmust és az irodalmi hedonizmust is. Ezek az áramlatok döntő lépést jelentettek az individualista bomlás és a kispolgári ideológia teljes csődje felé. A kispolgári ideológia teljes csődje azonban még messze volt. A dekadensek és az impresszionisták annak a győztes és ezért elégedett burzsoá individuumnak a lelkületét fejezték ki, aki a művészet területén csak egyéni életörömre, metafizikus életörömre törekedett. A filiszter individuum elégedettsége és érzelmeinek metafizikus egyensúlya azonban nem volt hosszú életű. Az anyagi élet fejlődése, a tőkés termelés, a technika és a tudomány fejlődése arra vezetett, hogy az egyén passzív elégedettsége nem csupán az anyagi élet fejlődésének vált akadályává, hanem „az egyéni szellemi felszabadulásnak", vagyis „az egyén tökéletességének" is. Az elégedett egyén kénytelen-kelletlen elégedetlenné vált, vagyis kilépett zárkózottságából, keresni kezdte új helyét az új társadalmi helyzetben. Kilépni a magány tornyából — de hová? Az életbe. Igen, „az életbe*', „a napfényre", „az emberiséghez", „a tökéletességhez". De milyen értelmük van ezeknek a szavaknak? Valóságos, anyagi vagy metafizikai? Ha valóságos értelmükben vesszük őket, eljutunk a társadalomhoz, elismerjük a társadalom anyagi erőit. A lázadó individuum azonban ilyen messzire nem tudott elmenni. Ezen az úton haladva meg kellett volna tagadnia individualitását mint elsődlegességet és