Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Botka Ferenc: Előszó

gári művészet belügyének tekintette. Nem vette észre, hogy az imperializmus korában, a fennálló felületi erőviszonyok ellenére, a proletariátus vált — s egyre erősödőén — a társadalom, a történelem mozgásainak meghatározó erejévé. Olyan tényezővé, amely a fizikai és társadalmi erőterek és eredők mechanizmusának következtében ott is érezteti hatását, ahol fizikailag, közvetlenül nincs is jelen. Így például a modern irodalmi törekvések lázadó lendülete, s fejlődésük, módszerük dinamikája, amire mint jelenségre Mácza is rámutat, nem képzelhető el a proletariátus távoli, de egyre erősebben érezhető jelenléte, osztályharca nélkül.8 Olyanféle felismerésre gondolunk, amelyet klasszikusan fogalmazott meg Ady Endre a magyar szimbolizmussal kapcsolatos Irodalmi háborgások és szocializmus című cikkében: „Az új, elátkozott (ráadásul nem is politikai programmal dolgozó) magyar irodalom: valószínű előfutárja Magyarország megkésett, de most már nem sokáig halasztható, szociális átalakulásának." Majd később „Ez az új irodalom, ha messziről s feudális vagy polgári szemekben nem is tetszik szocialistának (valószínűleg nem is az), a szocializmus által, a szocializmus révén: van. Még szimbolizmusa, állítólagos érthetetlenségének szimbolizmusa is azt a szocializmust szimbolizálja, amelyet nem értenek és még inkább: nem akarnak érteni."

29 A munkásosztály ilyen értelmű szerepének megvilágítása nélkül nem hangozhattak eléggé meggyőzően Mácza zárófejezetének ajánlásai. A formális logika sínéin maradva: méltán vethették szemére módszerének — ezen a ponton való — mechanikus jellegét, hiszen megszövegezésében az átvételeket csupán az „életképes" szóval indokolta.

30 Mácza munkájának másik fogyatékossága, hogy nem húz világos határvonalat a művészi módszer és az alkotás technikai elemei közé. Pontosabban szólva: nem érzékelteti azt, hogy a művészi módszer egyes részletei, miután általánossá váltak, technikai elemként kezelhetők, amelynek már nincs közvetlen ideológiai funkciója. Hogy távoli példával éljünk: a perspektíva módszerének az alkalmazása a renaissance hajnalán kétségtelenül olyan művészi vívmány volt, amely közvetve ideológiai töltettel is rendelkezett: az e-világban való gyökerezés kifejezésének eszköze volt, amely át28 Az avantgárdé-mozgalmak e tágabb, a forradalmi mozgalmakhoz jobban kapcsolódó társadalmi hátterét 1.: Mario de Micheli monográfiájában: Az avantgardizmus. Bp. 1965. 484. 1. '

M Ady Endre: Irodalmi háborgások és szocializmus. = Szocializmus, 1908/1909. 112—114. 1., utánközlései: Szocialista realizmus. Szerk. Köpeczi Béla. Bp. 1970. 214—216. 1., és Ady Endre Összes Prózai Művei. 9. k. Bp. 1973. 297—299. 1. 30 MnxaH.ioB, A • K KpHTHKC MCX3HMCTHMCCKOH MCTOAOJiorHH Maua. = PAIin 1931. 2. sz. 54—82. 1., 3. sz. 62—83. 1.