Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Befejezés

BEFEJEZÉS 1. Az új művészet, az új irodalom és a proletariátus Mindazok a művészeti és irodalmi irányzatok, amelyeket megvizsgáltunk, társadalmi tekintetben elsősorban harcot fejeznek ki, nevezetesen két osztály pszichológiai és ideológiai formáinak a harcát. Az egyik oldalon van a kispolgárság ideológiai öröksége, amely kétségbeesetten keres valamilyen kivezető utat, hogy helyreállítsa belső egyensúlyát, a másik oldalon állnak az új életfelfogás fejlődő formái, amelyek a nagytőkével vannak kapcsolatban. A társadalmi erők felállása ebben a harcban aszerint változik, ahogy az osztályok erőviszonyai változnak a valóságos társadalmi harcban. A háború előtti korszak művészeti iskoláit főleg a kispolgári kényszerítő erők határozták meg; az imperialista háború alatt létrejött az erők kiegyenlítődése; a háború után viszont fordul a helyzet: egyrészt ugyan még szóhoz jut a merőben kispolgári dadaizmus, másrészt azonban a kapitalizmus „konszolidációjával" párhuzamosan mind markánsabban jelentkeznek a nagytőke erői. Ha sematikusan akarjuk ábrázolni ezt a fejlődést, a következő képet kapjuk (1. 4. sz. ábra). Ez a kép azonban, akárcsak egész elemzésünk, csak a közvetlen kényszerítő erők jelenlétét veszi figyelembe az új művészetben, s csaknem teljesen elhallgatja a harmadik osztály, a proletariátus erőit, amelyek az imperialista tőke válságának éleződésével mind nagyobb és aktívabb szerepet játszanak a társadalmi életben. Igen, a proletariátus ereje mint társadalmi tényező szükségszerűen hatással volt az új művészeti irányzatok fejlődésére; de a proletariátus ereje ezekben az irányzatokban nem közvetlenül tükröződik vissza, ahogy a kispolgárság és a nagytőke kényszerítő erői visszatükröződnek, hanem csak közvetetten, E visszatükröződés egyrészről vagy mint a szörnyű jövő jelenik meg előttünk, vagyis teljesen negatívan, mint például az expresz-