Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

îryos értékelése, és minden érzet besorolható az emberi érzetek meghatározott rendszerébe. A művészet célja pedig „nem az egyszerű élvezet, hanem a gyönyör egy fajtája" lesz. Az új esztétikának ez az egész elmélete természetesen még csak vázlat, kísérlet. Mégis elvi fogyatékosságai ellenére, nevezetesen annak ellenére, hogy szerzői önálló, társadalmon kívüli jelenségnek tekintik a művészetet, igen értékes. Először is „a puristák esztétikája" tagadja a pszichikum primátusát az emberi érzetekben, és elismeri az anyagi, fiziológiai primátust. Az idealista pszichológia úgy véli, hogy az érzetek primátusa a „lélek", és az érzékelés útja a következő: I •(LI) (OV) ahol I = inger; (LI) = lelki izgalom; (OV) = organikus változás (például remegés, idegrángás) és É = érzékelés. Ezzel szemben a materialisták (Friedrich Albert Lange, Gustav Störring) a következő utat vázolják fel: •(LI) (OV) Ez az elmélet a puristák esztétikájának alapja. A puristák másik érdeme, hogy ki kívánják vezetni a kubizmust a zsákutcából; a kubisták „geometriai rendjéről" áttérnek „életünk, valóságunk geometriai és matematikai rendjére". Az újjáéledő kubizmus ilyen úton jutott el a gép esztétikájához (Fernand Léger: A gép esztétikája. Párizs 1923.). Első pillantásra valamiféle hasonlóságot látunk itt a futurista elvvel, amelynek kiindulópontja ugyancsak a gépek esztétikai értékelése volt. De a lényeg itt más. A futurizmus álláspontja a kispolgáré, aki a városban nőtt fel, de elmaradt a városi élet gyors fejlődése mögött. Lényegében passzív ember, és csak élvezni akarja a városi és általában a modern élet dinamikáját, de nem építeni akarja ezt az életet. Az új kubista pedig a társadalom ipari, kapitalista rendszerének gyermeke. Érzi, hogy nemcsak az élvezethez van joga,