Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

fejlesztése érdekében — a forma és a színek tudományos törvényszerűségeinek összefüggéseit. Ez a fejlődés jutott kifejezésre Amadéé Ozenfant és Le Corbusier egykori francia kubisták művészetében (és még inkább elméletében), akik a purizmus esztétikájának megalapítói.* Ozenfant és Le Corbusier mindenekelőtt kijelentik, hogy a kubizmus mint olyan kimerült, hogy a kubizmust nem lehet a festészet végső formájának tekinteni, ahogy maguk a kubisták teszik. Amadéé Ozenfant és Le Corbusier felhasználták ugyan a kubista módszer formai eredményeit, de azért, hogy segítségükkel megteremtsék a ,,jövő művészetének" tudományos, elméleti magvát. Szerintük a képzőművészetnek az a legnagyobb fogyatékossága, hogy nincsenek olyan szigorú, világos törvényei, mint például a zenének, amelyben a hang, a ritmus, a harmónia stb. tudományos érték. Ebben az értelemben a képzőművészet teljesen anarchikus. Ebből az következik, hogy nem lehet olyan — platóni értelemben — tiszta művészet, mint a zene. Az új képzőművész első feladata tehát az, hogy, úgymond, kiderítse a művészet anyagának (a színnek, a formának stb.) a törvényszerűségén túlmenően az érzékelés általános törvényszerűségét is. Más szavakkal: olyan új esztétikát kell teremteni, amelynek alapja teljesen anyagi, reális. A modern esztétika ui. szerintük teljesen hamis. Ugyanaz a tárgy különböző emberekre különböző benyomást tesz. Miért? Azért, mert nincs szilárd, anyagilag meghatározott elvünk az esztétikai ítéletekhez. A puristák a biológia és a fiziológia segítségéhez folyamodnak, hogy megtalálják ezt a „szilárd elvet". Minden szín, minden vonal minden emberben (a négerben épp úgy, mint a franciában) egyforma fiziológiai érzetet kelt. Például az egyenes vonal a határozottság érzetét, a vörös szín melegérzetet stb. Ha továbbá ugyanaz a szín az egyik embernek tetszik, a másiknak meg nem, ez más kérdés, az egyén és az egyéniség kérdése. (A puristák természetesen nem beszélnek a társadalomról, az egyén társadalmi meghatározottságáról.) Az esztétikának tehát, a puristák véleménye szerint, az a feladata, hogy tudományos egzaktsággal tisztázza az érzékelések fiziológiai törvényszerűségeit, s ezzel reális, tudományos talajra helyezze az esztétikát. Ha ez sikerül, a művészet „az érzetek matematikai rendezettségének" rendszerévé válik, ahol minden érzetnek megvan a tudomá* Tanulmányuk első magyar megjelenése: A purista esztétika vázlata. Ford. Gáspár Endre. MA, 8. évf. 1923. 4. sz.