Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Botka Ferenc: Előszó
kozásait, amelyek első benyomásként a leginkább szembe ötlöttek. (Egyébként ezt a momentumot emelte ki a kötet előszavában V. M. Friese, a szovjet művészeti szakirodalom neves képviselője is, aki szerint Mácza feladatát „megnyerőén tágan értelmezte", vizsgálódásaiba vonva a művészi jelenségek valamennyi műfaját és körét.) 16 Az imponáló anyaggazdagság azonban csak felszín. Hiszen a mű maga viszonylag szerény terjedelmű; alig több, mint hét szerzői ív. S ez viszont nem Mácza „stílusának", hanem vizsgálódási módszerének a következménye. Mindenek előtt: nem a teljességre, hanem a lényeges elemek kiemelésére törekszik. Ahelyett, hogy témáját aprólékos részletezéssel járná körül, jól megválasztott keresztmetszetekben mutatja be annak tartalmi és formai alapkérdéseit. Az egyik ilyen metszet vertikális irányú: a futurizmus, az expreszszionizmus és a kubizmus művészi eszköztárának a felvonultatásával mutatja be: mi újat, a művészi kifejezésnek milyen eddig fel nem ismert lehetőségeit nyitották meg ezek az iskolák, milyen eszmei-ideológiai közegben valósultak meg e lehetőségek, s milyen közvetett vagy közvetlen összefüggések álltak fenn az avantgárdé ezen iskolái és koruk társadalmi változásai között. A másik meszet, a mű második fejezete már inkább horizontálisnak mondható. Az első világháború alatti és utáni irányzatok szemléjében országról országra haladva írja le a német, a francia, a magyar, a cseh és a jugoszláv művészi mozgalmak történetét s változó társadalmi funkcióját. E körképet a Forradalom és ellenforradalom című alfejezetben a dadaizmus, a purizmus és a konstruktivizmus elemzése zárja. Az első két metszet szinte kizárólag irodalmi és képzőművészeti jelenségeket vizsgált. A harmadik, az utolsó — új műfajt, új nézőpontot is keres: a színpadi és zenei kísérletek felől világítja meg az eddig megismert művészi törekvéseket. Az elemzett téma megjelenítésének e változatos formái, keretei azonban nem pusztán s nem is elsősorban a „tömörítés" eszközei. Szerves részei a szerző alapkoncepciójának, aki — műve adatgazdagsága ellenére — nem szintetizáló monográfiára törekedett, hanem sajátos tudományos kísérletre, amely a felsorakoztatott művészi jelenségeket egyetlen szempont: a bennük tükröződő eszmei tartalmak és azok társadalmi genezise vonatkozásában kívánta megvilágítani, hogy ennek alapján végezze el a századunk első negyedében létrejött új művészi értékek marxista szemléjét. * B. M. «»pnHe : npeAHCJtoaNC. — In : Mocyccrao cospeMeimofc Espoau. Mocraa 1926. 5. 1.
