Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Tolnai Gábor: A Korunk és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma

romboló befolyását, az antidemokratizmusra nevelő hatását. Magyarországi és romániai példákkal illusztrálva mondanivalóját kimondja, amit oly nehéz volt kimondani néki is, azonban ez volt a hiteles valóság: „A kurzus jól dolgozott." És végül — mennyire más az ő írásának a befejezése, mint a Gergelyé; mennyire emberi, pedagógusi és politikai tekintetben is hatékonyabb, amikor így fogalmaz: „Határon innen és határon túl érlelődnie kell a tragikus sorsú magyar intellektuális ifjúságnak, amíg férfiasan színt tud vallani. Sokat kell még tanulnia, hogy egészen megnyíljon a szeme. Nem könyvekből, de a beszélő tényekből. Sok hamis bálványnak szét kell szeme előtt hullnia, hogy megtanuljon látni és hozzáfogjon ahhoz, ami legnehezebb, a maga új világának felépítéséhez. Ha ma mondaná meg, hogy proletár-e vagy nem proletár, nem volna köszönet benne. Még nem tud őszintén felelni a kérdésre." Abban az időben, amikor az utóbb jellemzett két cikk a Korunkban napvilágot látott — a Szegedi Fiatalok „honnan és hová?" útjának felvázolásakor szó esett róla —, tekintélyes részét már felszámoltuk magunkban a zavaros „narodnyik" szellemű nézeteknek. Megnyíló félben volt a szemünk, sokat tanultunk már „könyvekből, de a beszélő tényekből" is, és a Szabó Dezső-i, s más „bálványok" széthullottak előttünk. Közel volt az a pillanat is. amikor határozott igennel, őszintén felelhettünk — a más és más hangnemben, de — a mindkét írásban elhangzó kérdésre. * * * A kolozsvári folyóirat ezután is foglalkozott mozgalmunkkal, de a következő esztendőkben többnyire a Szegedi Fiatalok egyes kiadványaival. Közülünk egyedül Radnóti Miklós volt munkatársa a Korunk-nak, s az ő könyveiről írtak legtöbb alkalommal. Nem lehet célja ennek az írásnak, hogy az eddigiekhez hasonló részletességgel, még csak a megközelítő teljességre is törekedve szóljon a továbbiakról. Azért sem, mivel az alapvetően nélkülözhetetlen források, a szerkesztő és a szerzők levelezésének tekintélyes része még nem hozzáférhető, nagy számuk megsemmisült, más részük lappang. A következő lapokon elsősorban Radnóti Miklósnak a Korunk-kai való kapcsolatáról, illetőleg a folyóiratnak a költőre vonatkozó nézetéről, megnyilatkozásairól szeretnék írni. Előre bocsátom, ez esetben sem törekedhetek teljességre. Radnóti neve 1932-ben szerepel először a Korunk-ban, mégpedig az Újmódi pásztorok éneke című, második, az ügyészség elkobozta, 1931-ben kiadott verskötetéről megjelent recenzió révén. A recenziót Forgács Antal írta; a fiatal költő könyvéről elismeréssel nyilatkozik,