Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban
Európa-szerte, és az emberek mindenfelé az ifjúság válságairól, problémáiról beszélnek. „Épp jókor érkezik tehát ez az alább következő regény, amelyből kiderül, hogy az orosz iskolák megkezdték azoknak a problémáknak a felfejtését, amelyek minálunk felfejthetetlennek látszanak." A nevelés problémája Európa-szerte valóban megoldhatatlan. Mi ennek az oka? Balázs Béla erre a kérdésre is megadja a választ: „ ... a tekintély erőszakos oktrojálása a veszélyes. Súlyos komplexekhez vezet... A határozatlan és kényszerű direktívák nélküli szabadság szintén veszélyes, mert zavarra, anarchiára és elveszettségre vezet" — írja. Van-e azonban egy harmadik lehetőség a nevelésben? „Létezik egy előre meghatározott szabadság? Avagy volna egy kötelékek nélküli kötöttség? Kosztya diák naplója az orosz iskolákban végbement és csodálatos dialektikai változásról tudósít..." Mi ennek a csodálatos változásnak a forrása? „Az ifjúságot nem vezeti semmiféle személyi tekintély kényszerekkel, hanem az általános szellemi légkör egyenesvonalú áradása ragadja, mely körülveszi s amelynek elvitathatatlan, csalhatatlan és előre megszabott iránya van ... A gyermekek ... a forradalom erkölcsének egyértelmű, szilárd ideológiájába születtek és épültek bele. így azután az orosz ifjúság 'szabadság'-a egy egész más értelmet és funkciót nyer, mint az európai iskolaállamok szabadsága". Ebben az új világban csírázik az új pedagógia, alakul, fejlődik az új ember. „Egy új emberség kezdete. — írja Balázs Béla — Ezért oly reményteli és boldogító .. . Kosztya Rjabzew tanuló naplója izgalmas érdekes történeti dokumentum s mellesleg még egy ragyogóan írt, elragadó regény, tele gyerekbájjal és fölényes öniróniával. Még akkor is, ha semmi se volna igaz belőle, ha az egész kitalálás lenne, még akkor is ez a könyv a legszebb és legjelentékenyebb utópia maradna, mely valaha létrejött. Ez a remény könyve és könyv a boldoggá levésre..." Balázs Bélának a pedagógia és politika összefüggéseire élesen rávilágító előszava gondolkodásra késztetett, messzire előre mutató tanulságokat nyújtott. És úgy tűnik, a Korunk olvasóközönsége 1929ben egyaránt átértette az író és az előszóíró-fordító szándékát. (Hiszen ellenpéldákért sem kellett messze menni. Magyarországon például ekkor már javában dúlt az iskolánkívüli ifjúság „testi nevelése" célkitűzéssel álcázott, de valójában egyértelműen fasiszta szándékú leventemozgalom.) A Korunk 1940-ben bekövetkezett betiltásáig 3 regényt és 2 kisregényt közölt 36 folytatásban 460 oldalon. Mint azonban a jubileumi visszaemlékezés (1976. 1—2. sz.) megállapítja: „A leg-